Guido Tonelli - Idő

különböző átalakítások eredményeként jött létre. Még ma is
könnyen felismerhető a jól megvilágított, réges-régi scriptorium,
az a terem, ahol a szerzetesek a legrégebbi kódexek másolatait
készítették. A legértékesebb köteteket egy pompás könyvtárban
őrzik. Ennek bejáratánál, a kultúra fontosságának nagyszerű
összegzéseként, egy görög nyelvű felirat olvasható: „Ψυχής
Ιατρείον” (Pszükhész Iatreion), azaz „a lélek ápolásának helye”.
A kolostort fenntartó szerzetesek a látogatók számára azt is
lehetővé teszik, hogy a régi cellákban töltsék az éjszakát.
Modernizálták ugyan őket, de még őrzik azoknak a leghíresebb
szerzeteseknek az emlékét, akik itt időztek, és akiknek a neve a
cella bejárati ajtaja felett jól láthatóan fel van tüntetve. A
véletlen úgy hozta, hogy Guido Monaco, vagy ismertebb nevén
Guido d’Arezzo (Arezzói Guido) celláját kaptam, így volt
szerencsém annak az embernek a cellájában aludni, aki
elsőként foglalta rendszerbe a modern zenei nyelvet.
A bencés szerzetes 1035 és 1040 között volt a Fonte Avellana-
kolostor priorja, és ha valaki engedélyt kér rá, néhányat
megtekinthet a könyvtárban őrzött kéziratai közül – kézbe
persze nem veheti őket. Arezzói Guido volt a modern kottaírás
feltalálója. Keresztelő Szent János himnuszának első szótagjait
használva ő adott nevet az egyes hangmagasságoknak, és ezt a
rendszert – kisebb változtatásokkal – még ma, ezer évvel
később is használjuk.
Arezzói Guido az elsők között lett figyelmes rá, hogy a
tritónusz, vagyis az a hangköz, amelyet két, egymástól három
egész hangnyi távolságra lévő hang alkot, elviselhetetlenül