Guido Tonelli - Idő

A többi elemi részecske és a belőlük felépíthető anyag
minden formája rendkívül instabil. Előállításuk után nyomban
elenyésznek: egy apró tűzijáték kíséretében semmivé foszlanak.
A kozmikus sugárzás és a közönséges anyag ütközéséből az
anyag egzotikus formái keletkezhetnek, vagy létrehozhatjuk
őket részecskegyorsítókban, de élettartamuk nagyon rövid, és
azonnal stabil részecskékké alakulnak át.
A szétesés folyamatát véletlen mechanizmusok irányítják. A
nagyobb tömegű részecskék könnyebbekre bomlanak, már
amennyiben érvényesül az energia, a töltés stb.
megmaradásának törvénye. Mindez addig folytatódik, amíg a
lánc végén stabil részecskék keletkeznek, és a folyamat leáll. Az
átmenet spontán, és időben egyenletes valószínűséggel,
ellenőrizhetetlenül következik be. Például ha egy adott
időintervallumban a részecskék egyharmada bomlik el, azaz
kilencvenből harminc, a következő intervallumban a hatvan
túlélőből húsz pusztul el és így tovább.
E teljesen véletlenszerű mechanizmus a részecskék életének
és elmúlásának folyamatait nagyon másképpen alakítja, mint
ahogyan az élő szervezeteket érintő jelenségek alakulnak.
Azoknál, akik egy olyan populációhoz tartoznak, amelyben a
várható átlagos élettartam nyolcvan év, a gyermekkorban a
halálozás valószínűsége nagyon alacsony szinten van, de az
életkor növekedésével emelkedik, amíg az átlagosan várható
élettartam közelében el nem éri a maximumot, majd hirtelen
újra csökken. Sokan magas életkort érnek el, egyikünk-
másikunk még a száz évet is megéri, de senki sem remélheti,