Guido Tonelli - Idő

huszonötször tovább élnek, ennélfogva pedig gond nélkül
áthaladhatnak a több mint 16 kilométeres vastagságú légkörön.
Az ő vonatkoztatási rendszerükben az idő nem változik:
szabályszerűen lebomlanak átlagosan 2,2 mikroszekundumos
élettartamuk szerint, de a mi számunkra, akik kívülről figyeljük
őket, létezésük ideje megnyúlik. Ezért a müonoknak egy
töredéke akkor is eljuthat hozzánk, ha éppen a tengerparton
napozunk, vagy a Kompakt Müon Szolenoiddal (Compact Muon
Solenoid [CMS]), a Nagy Hadronütköztető (LHC) két nagyobb
detektorának egyikével dolgozunk, a kísérletnek helyet adó
barlangban, százméteres mélységben, Genf közelében.
„King” Kong őrnagyot utánozva, aki Stanley Kubrick Dr.
Strangelove című filmjében meglovagolt egy atombombát,
magunkat is elképzelhetjük egy müonon lovagolva, de fel kell
készülnünk rá, nehogy meglepődjünk azokon a különös
jelenségeken, amelyeket e repülés során tapasztalni fogunk. A
modern részecskegyorsítók által létrehozott ütközésekből
származó müonok több ezer GeV energiaszintet is elérhetnek. A
relativisztikus tágulás hatása átlagos élettartamukra elképesztő.
A Nagy Hadronütköztetőben előállított 1 TeV-os müonok átlagos
élettartama mintegy két századmásodperc, ami azt jelenti, hogy
a megfelelő irányban kibocsátott müonok áthaladhatnának a
teljes földgolyón, és zavartalanul újra felbukkanhatnak a
Csendes-óceánban, Új-Zéland közelében. Az energiabajnokok a
müonok között azok, amelyeket a leghevesebb kozmikus
sugárzás hoz létre; ezek az LHC-nél akár százszor nagyobb
értékeket is elérhetnek, és néhány másodpercig is élhetnek.