Valami különlegessel próbálkozhatunk, ha a maximum 10másodperces átlagos élettartamú tartományt akarjuk
felfedezni, de ehhez le kell mondanunk a collider használatáról,
és helyette fix célpontú nyalábokhoz kell folyamodnunk. Így
több mint tízezerszeres idődilatációk is elérhetők, de még ezzel
az extrém technikával sem bukkanhatunk az erős
kölcsönhatáshoz kapcsolódó, végtelenül kis átlagos
élettartamok nyomára.
Az, hogy képesek vagyunk a másodlagos csúcsok
azonosítására, és így rekonstruálni tudjuk a nehéz kvarkok
nyomait az ütközésben, döntő fontosságúnak bizonyult számos
felfedezés szempontjából, beleértve a legnehezebb kvarkok, a
top kvarkok jelenlétének kimutatását is.
Az összes ismert részecske között a tömeg tekintetében
csúcstartó top kvark a keletkezése után rögtön elbomlik.
Annyira igyekszik eltűnni a körforgásból, hogy a felbomlása
előtt még csak fel sem tud öltözni. Ez az egyetlen kvark, amely
„anyaszült meztelenül” hal meg. Átlagos élettartamát 5×10
másodpercre becsülik, és lehetetlen megmérni a bomlás előtti
útját. A bomlás oka a gyenge kölcsönhatás, de végtelenül rövid
idő alatt megy végbe, mivel hatalmas tömege miatt a top kvark
egyetlen pillanatig sem képes a túlélésre a hideg és
barátságtalan környezetben, ahol a kilökés után találja magát.
Csak nagyon nagy energiasűrűség mellett tudja jól érezni
magát, életének boldog időszaka nem tartott sokáig. Az
aranykor kérészéletű volt a számára: az univerzumunk
megszületése utáni első pillanatok voltak ezek, amikor a
–16–25