Guido Tonelli - Idő

nyílsebesen száguldó Ferrari sebességét és pozícióját. Nincs
határa annak a pontosságnak, amellyel mindkettőt egyidejűleg
mérhetjük. A kvantumfizikában ez már nem lehetséges, ott
ugyanis egy új szabály tiltja, hogy az inkompatibilisnek nevezett
mennyiségeket nagyon nagy pontossággal együtt mérjük. Ha
nullára csökkentjük a bizonytalanságot, amellyel a kettő közül
az egyiket ismerjük, akkor a végtelenségig növeljük a másik
meghatározatlanságát. A pozíció és a relatív impulzus
mennyiségpárja, azaz a tömeg és a sebesség szorzata, klasszikus
példája az összeegyeztethetetlen mennyiségeknek.
A bizonytalansági elvet – néha így is nevezik a
határozatlansági relációt – gyakran úgy indokolták, hogy az a
mérési folyamat során jelentkező belső zavarokkal áll
összefüggésben. Ahhoz, hogy pontosan megismerjük egy
elektroncsomag helyzetét, használhatunk nagy energiájú
fotonokat, és meg tudjuk mérni, milyen szögben szóródnak.
Mivel azonban kölcsönhatásba lépnek az elektronokkal, végül
megváltoztatják azok sebességét. Valójában a Heisenberg-féle
határozatlansági relációnak mélyebb jelentősége van (a
határozatlansági relációnak, a kvantummechanika egyik
sarokkövének felfedezője 1927-ben a német Werner Heisenberg
volt). A kvantumos rendszerek egyik jellegzetes tulajdonságáról
van szó: folyamatosan oszcillálnak, áthaladva az összes
lehetséges állapoton, hogy aztán a mérési művelet
beavatkozásakor hirtelen megdermedjenek a megengedett
állapotok valamelyikében.