Guido Tonelli - Idő

Akárcsak más, nap mint nap ellenőrzött szabályok és jelenségek
esetében, a határozatlansági relációt illetően is van valami, ami
kicsúszik a kezünk közül: talán egy rejtett réteg, ahol
számunkra teljesen ismeretlen szimmetriák és megmaradási
törvények érvényesülnek. Amíg nem vagyunk képesek ezt
feltárni, meg kell békülnünk azzal a frusztrációval, hogy
továbbra is használjuk a kvantumfizikát anélkül, hogy az összes
miértjére tudnánk a választ.
Az energia és az idő szintén összeegyeztethetetlen
mennyiségek, és érvényes rájuk a Heisenberg-féle
határozatlansági reláció. Ha nagy pontossággal meg akarjuk
határozni az egyiket, el kell fogadnunk a másik nagy fokú
meghatározatlanságát. Egy részecske ΔE energiájának
bizonytalansága, szorozva Δt idő bizonytalanságával, nagyobb
vagy egyenlő kell legyen, mint h /4π. Mivel h, a Planck-állandó
nagyon kis érték, makroszkopikus világunkban nyugodtan
figyelmen kívül hagyhatjuk ezeket a hatásokat. Még amikor
megpróbálunk nagyon pontos mérést végezni, akkor sem
láthatjuk a határozatlansági relációból eredő korlátokat, mert a
kísérleti bizonytalanságok jóval nagyobbak.
Elválaszthatatlanul összefonódva a határozatlansági
relációval, energia és idő komplementer valóságokban létezik.
Ha az egyiknek a pontossága a mennybe emelkedik, a másiké a
pokolba zuhan, és fordítva.
Idézzük fel emlékezetünkben a Dioszkuroszok mítoszát:
Kasztór és Polüdeukész (latinos alakban Castor és Pollux)
szimbiózisban élő ikerpár. Egyikük felülmúlhatatlan volt a