Guido Tonelli - Idő

például a müonok gyenge kölcsönhatás révén? Ahhoz, hogy
elektronokra és neutrínókra bomoljanak, ki kell bocsátaniuk
egy W-bozont, a gyenge erőhatás közvetítőjét, márpedig ez a
bozon egy 80 GeV-os szörnyeteg. De hogyan képesek egytized
GeV súlyú részecskék nyolcszázszor nehezebb objektumokat
létrehozni? Az energiamegmaradás törvényének megsértése
nélkül ez lehetetlennek tűnik.
Valójában a folyamat két szakaszban zajlik: az első, nagyon
rövid fázisban a müon véletlen fluktuáció révén neutrínóvá
alakul át, és kibocsátja a nehéz W-bozont. Ha a folyamat olyan
rövid idő alatt lezajlik, hogy a határozatlansági reláció által
meghatározott korlátok közé esik, akkor semmilyen szabály
nem sérül, nem történik semmiféle kihágás. Fontos, hogy a W-
bozon, elektronra és egy másik neutrínóra bomolva, azonnal
tűnjön el a tetthelyről. A folyamat elején egy töltött müonnal
volt dolgunk, a végén – egy nagyon rövid időintervallum után –
pedig egy szintén töltéssel rendelkező elektront és két nagyon
könnyű neutrínót kaptunk. A végső állapot tömege kisebb, mint
a kezdeti állapoté, ami azt jelenti, hogy az elektronok és a
neutrínók nem állnak, hanem mozgási energiával
rendelkeznek. Végeredményben a bomló részecske és a
végtermék energiája megegyezik. Egyetlen folyamat sem
sértette meg az energia- és a töltésmegmaradás
megrendíthetetlen törvényeit. Mivel a fluktuáció és a
bomláshoz vezető W-bozon-kibocsátás valószínűsége tisztán
véletlenszerű, a felbomló müonok aránya egy adott
időintervallumban mindig ugyanaz lesz. A kvantummechanika