Guido Tonelli - Idő

és a határozatlansági reláció lehetővé teszi, hogy megértsük az
instabil részecskék bomlási görbéinek jellegzetes alakulását.
Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy a bomlási folyamat egy
nagyon nagy energiájú közvetítő részecske segítségével ment
végbe. A részvételét a határozatlansági reláció tette lehetővé,
azzal a feltétellel, hogy a megjelenése villanásnyi lesz,
olyannyira, hogy kimutatni se lehessen. Azokat a részecskéket,
amelyek létezése olyan rövid időközökre korlátozódik, hogy
közvetlenül megfigyelhetetlenek, virtuális részecskéknek
nevezzük. Jelenlétük kísérteties; annyira rövid ideig lebegnek a
valós részecskék körül, hogy kivonják magukat bármiféle
megfigyelés alól.
A határozatlansági reláció felhasználásával azonban mégis
mérni tudjuk a legnagyobb tömegű és leginstabilabb részecskék
átlagos élettartamát is. Ennek fortélya az, hogy tömegük vagy
energiájuk lehető legpontosabb mérésére törekszünk.
Egy stabil, gyakorlatilag végtelen átlagos élettartamú
részecske esetében bőven lenne idő a tömeg számtalan
alkalommal történő megmérésére. Ebből következtetni lehetne
egy nagyon alaposan definiált eloszlásra, ugyanis a Heisenberg-
féle határozatlansági relációból adódó bizonytalanság
elhanyagolható lenne. Ha ellenben nagyon rövid átlagos
életkorú részecskékkel van dolgunk, azok tömege nem mérhető
közvetlenül, mert arra az idő nem lenne elegendő.
Ugyanakkor mérhetjük a bomlásuk során keletkező összes
részecske energiáját, és így meghatározhatjuk az anyarészecske
tömegét. Meg kell mindamellett jegyezni, hogy még ha korlátlan