Guido Tonelli - Idő

kísérleti pontossággal rendelkeznénk is, minden mérés kissé
eltérő eredményt hozna. Ne feledjük, hogy épp az
anyarészecske saját energiája ingadozik rövidre szabott
életének végtelenül kis ideje alatt. Ha hozzáfogunk a kiinduló
részecske tömegértékének rekonstruálásához, harang alakú
valószínűségi eloszlást találunk; ezt nevezzük
rezonanciagörbének. Maximuma a tömeg központi értékének
megfelelően alakul, és annál jobban szélesedik, minél rövidebb
a részecske átlagos élettartama. És íme, itt a zseniális trükk: ha
ennek az eloszlásnak a szélességét, a Heisenberg-féle
határozatlansági relációban megjelenő ΔE-t mérjük, akkor
ebből megkapjuk a Δt-t, vagyis a részecske átlagos élettartamát.
A bizonytalansági elv lehetővé teszi, hogy röptében még
akár Kairoszt, a múló pillanatot – amely annyira illékony, hogy
nem is mérhető – is nyakon csípjük. Kairoszt a görögök különös
hajviseletű ifjúként ábrázolták (ma punknak neveznénk), elöl
egy göndör hajtinccsel, a tarkójánál pedig simára borotválva.
Szeszélyes isten, aki azt a mágikus, váratlanul felbukkanó
pillanatot, azt a sebtében megragadandó lehetőséget képviseli,
amely mindent megváltoztat. Később Fortuna imperatrix
mundi ként, vagyis a világot uraló Szerencseként is megjelenik,
akit a középkori vándordiákénekekben, majd Carl Orff Carmina
Burana című oratorikus művében is megénekelnek.
A bizonytalansági elv lehetőséget ad rá, hogy a homlokáról
aláhulló, hosszú hajtincsénél ragadjuk meg Kairoszt, mielőtt egy
szempillantás alatt hátat fordítana nekünk, és kopasz,
kapaszkodó nélküli tarkóját tartaná felénk. A Heisenberg-féle