hibák még mindig jelentősek) 1,3 GeV körül lenne, ami 4×10
másodperc körüli átlagos élettartamnak felel meg.
A Higgs-bozon külön téma. A standard modell által előre
jelzett bomlási szélesség egy 125 GeV tömegű Higgs-bozon
esetében mindössze 0,004 GeV. A Higgs tömegének
meghatározhatatlansága elenyésző, rezonanciagörbéje
rendkívül keskeny, és a Nagy Hadronütköztető egyetlen kísérleti
berendezése sem lenne képes közvetlenül megmérni. Egy kis
leleménnyel közvetett módszereket sikerült kidolgozni a
becslésére. Az eddigi eredmény azt mutatja, hogy a Higgs-bozon
bomlási szélessége nem lehet nagyobb 0,020 GeV-nál. Így
kaphatjuk meg átlagos élettartamának alsó határát: a Higgs-
bozonnak több mint 3×10 másodpercig kell fennmaradnia, de
attól még mindig messze vagyunk, hogy valódi átlagos
élettartamát sikerüljön megmérnünk.
Miért ennyire fontos a legnagyobb tömegű részecskék – és
különösen a Higgs-bozon – bomlási szélességének és átlagos
élettartamának a mérése? Először is hogy ellenőrizzük,
helyesek-e a standard modell előrejelzései, de mindenekelőtt
mert ez a mérés új felfedezéseket hozhat számunkra. A Higgs-
bozonnak a várttól eltérő szélessége vagy átlagos élettartama
„egzotikus” bomlásmódokra utalhat. Ezek során ez a bozon
ismeretlen részecskékkel társul. Akinek elsőként sikerülne itt
jelentős eltérést kimutatnia, az válságba sodorhatja a standard
modellt, és utat törhet egy új fizika felé. Ezek a kutatások új,
láthatatlan részecskék felfedezéséhez is vezethetnek, sőt akár a
–25–23