Guido Tonelli - Idő

Az alapvető kölcsönhatásokat speciális hírvivőkhöz
hasonlító, nagyon különleges részecskék, közvetítő mediátorok
hordozzák. Akárcsak a szárnyas cipőt viselő isten, ők is össze
nem illő, bizonyos értelemben irreducibilis, azaz tovább nem
egyszerűsíthető, felbonthatatlan világokat kapcsolnak össze.
Összekötik a kvarkokat és leptonokat, kölcsönhatást idéznek elő
közöttük, vagy átalakítják őket, olykor pedig megpecsételik a
sorsukat.
Itt kap szerepet az energia és az idő közötti, a Heisenberg-
féle határozatlansági relációban kodifikált, különös
kapcsolatnak egy másik következménye. Két töltött részecske
között az elektromágneses kölcsönhatást a következőképpen
szemlélhetjük: az első részecske egy ΔE energiájú fotont bocsát
ki; ezt a második azonnal elnyeli. Minden szabályos, de van egy
végtelenül kicsi időintervallum, amelyben a két részecske és a
kibocsátott foton egyidejűleg létezik, és ez mintha sértené az
energiamegmaradás törvényét. Semmi komoly, feltéve, hogy ez
az időintervallum kisebb, mint a határozatlansági reláció által
definiált Δt. Ez az idő annál rövidebb, minél nagyobb a szállított
ΔE energia, amiért is a közvetítő részecske által bejárt tér
maximuma, c Δt az átvitt energia minimumának megfelelően
alakul. Mivel pedig egyetlen közvetítő részecske sem hordozhat
a tömegének megfelelő energiánál kisebb energiát, kapcsolat
jön létre egy adott kölcsönhatás hatósugara és a közvetítő
részecske tömege között.
Az elektromágneses kölcsönhatás esetében a dolgok
egyszerűek. A foton tömege nulla, így hatótávolsága végtelen.