Guido Tonelli - Idő

Ha az egyik a középpontba kerül, a másik eltűnik a távolban, de
a szerepek egy pillanat alatt felcserélődhetnek.
Habár összeegyeztethetetlennek tűnnek, valójában valami
nagyon mélyen összekapcsolja őket: egy rendkívül erős, anyagi
univerzumunk legfinomabb szövetében gyökerező kötelék. Erre
nyomban ráérezhetünk, mihelyt az energiamegmaradás, az
egyik legrettegettebb és legjobban tisztelt egyetemes törvény
szóba kerül; legelemibb formájában megtalálható benne az
időhöz való különleges viszony.
A fizikai törvények minden állandó szimmetriájának
megfelel egy megmaradási törvény, azaz egy mérhető, fizikai
mennyiség, amely változatlan marad. Ha tehát az időtengely
kiindulási pontjának megváltozásakor nem változnak a
mozgástörvények, akkor ez azt jelenti, hogy a rendszer
energiája megmarad. Annyira erős ez a kapcsolat, hogy örökre
összeköt két, egymásból levezethetetlen, egymástól látszólag
idegen mennyiséget.
Ennek az olyannyira különleges köteléknek a
középpontjában a titkok között is a legnagyobb titok áll. E
furcsa pár dinamikáját szabályozó határozatlansági relációnak
köszönhetően a vákuum csodás anyagi univerzummá alakulhat
át. Vigyázat, a vákuum ugyanolyan anyagállapot, mint
bármelyik másik! A vákuum nem a semmi, még akkor sem, ha
egyetlen formában sem tartalmaz anyagot, nem járják át anyagi
részecskék, és semmiféle mezőnek nem ad otthont. Ha
megzavarnánk, és egymást követő kísérletek során meg
tudnánk mérni az energiáját, véletlenszerű, nulla körül szóródó