Guido Tonelli - Idő

makroszkopikus méretűvé válik. Két, tökéletesen elegyített
összetevő fonódik egymásba egy olyan állapotban, amelynek a
kvantumszámai még megegyeznek a vákuuméival – de máris
valami sokkal érdekesebbnek tűnik.
Az alkalmazott stratégia egyidejűleg egyszerű és zseniális.
Mindössze kombinálni kell a két egymást kiegészítő összetevőt;
az egyik képes elnyelni ugyanazt az energiamennyiséget, mint
amennyi a másik létrehozásához szükséges, és már indulhat is a
játszma.
A tömeg-energia létrehozásához szükséges energiát kölcsön
kell venni, mert a vákuum energiaszintje nulla. Erre van mód,
feltéve, hogy a kölcsönt a lehető leghamarabb visszafizetik. Ha
viszont a vákuumból a tömeg-energiával együtt téridőstruktúra
is keletkezik, akkor a csodával határos módon minden azon
nyomban kiegyenlítődik. Bármely benne lévő tömeg- vagy
energiaforma ki van téve minden más tömeg- vagy
energiaforma gravitációs vonzásának. Két test között létrejövő
kötés negatív energiaállapotot eredményez, mert a kötés
feloldásához energiaráfordításra van szükség. A téridő
deformációjából keletkező gravitáció fizeti aztán vissza a
vákuumnak az egyezség nyomán járó tartozást azért, amiért
belőle az anyag előtörhetett. A negatív energia pontosan
kompenzálja a pozitív energiát. Az adósságot nyomban leírják,
még mielőtt a vákuumbankban valakinek megfordulna a
fejében, hogy fizetési meghagyásos eljárást indítson, és piszkos
módon szerezzen érvényt a követeléseknek.