9.
MEGFORDÍTHATÓ-E AZ IDŐNYÍL?
„Bárcsak vissza tudnék menni az időben!” Kivel nem esett még
meg legalább egyszer az életében, hogy megbánva egy korábbi
döntését, kimondta ezt a mondatot? Talán épp akkor, amikor
egy, az életünket esetleg megváltoztató lehetőséget
szalasztottunk el, vagy amikor egy szeretett személynek
szenvedést okozó hibát követtünk el. Drámaibb kontextusban
hasonló szavakat suttogtak gyóntatópapok fülébe, vagy hasonló
sóhajok visszhangzottak börtöncellák falai között.
Ez a gondolat ősidők óta kísérti az emberiséget. Nagy költők
énekelték meg Orpheusz lelkifurdalását, aki csak azért
veszítette el örökre Eurüdikét, mert nem tudott ellenállni a
kísértésnek, hogy egy pillanatra a szemébe ne nézzen; vagy
Othello kétségbeesését, amiért megtévesztette Jago
ármánykodása, és megfojtotta Desdemonát.
A 19. század vége felé az, amit addig csak elképzelni lehetett,
hirtelen szinte kézzelfoghatóvá válik, és a régi álom: az
események menetének visszafordítása újjáéled. A technikai
fejlődés és az új találmányok hatására megkérdőjeleződik az idő
visszafordíthatatlansága; megrendül az a tudatosság, amellyel
olyan gondolkodók, mint Epikurosz, már a Kr. e. 4. században
ellentmondást nem tűrő határozottsággal megfogalmazták: