„Vigasztalódjunk a szerencsétlenségben annak emlékével, ami a
múltban jó volt, és azzal a tudattal, hogy ami volt, azt nem lehet
meg nem történtté tenni.”
A mozi megjelenésével a Lumière testvérek első vetítései
lehetővé tették a nézők számára, hogy vizuálisan
megtapasztalják, milyen hatással van ránk az idő
visszafordítása.
A filmvetítő, a kinematográf zseniális feltalálói Lyonban a
tulajdonukban lévő fényképlemezgyárat választották A lyoni
Lumière-gyár kijárata című rövidfilmjük helyszíneként. Ez volt
az első film a történelemben: 1895-ben mutatták be a
közönségnek, és rendkívüli érdeklődést váltott ki. A párizsiak
tömegével özönlöttek, hogy lássák a nagy szenzációt, és
nyomban felmerült az igény újabb, egyre meglepőbb filmek
készítésére, amelyek minden alkalommal képesek ismételten
felkelteni a közönség kíváncsiságát. A Lumière testvérek hamar
rájöttek, hogy a nézőkre valósággal hipnotizáló hatást gyakorol,
ha a filmszalagot visszafelé játsszák le.
Ezt a technikát először a Louis Lumière által 1896-ban
forgatott Egy fal ledöntése című filmben alkalmazták. A jelenet
helyszíne ez esetben is a családi vállalkozásuk, a szereplő pedig
a fivérek közül az idősebbik, Auguste, aki csákányokkal és
emelőrudakkal felszerelkezett munkások egy csoportját
irányítja egy régi fal ledöntése során. Amikor a fal a földre
omlik, törmelékké morzsolódik, és porfelhő veszi körül.
Röviddel ezután – a film folytonossága nem szakad meg –
csodával határos módon a fal újra összeáll, sértetlenül
[ 20 ]