újjászületik, és ott magasodik előkelően, miközben a munkások
körülveszik, a mozdulataikkal pedig mintha óvatosan segítenék
az újjáépülésnek ebben a folyamatában.
A feltartóztathatatlanul előrefelé haladó idő
sziklaszilárdságú képe most már csorbát szenvedett. A mozi
segítségével a nézők saját szemükkel, a látás természetéhez
tartozó, elidegeníthetetlen realizmussal követhetnek meg nem
történhető dolgokat. A nézőtéren ülve szemtanúi lesznek
azoknak a különös eseményeknek, amelyek akkor következnek
be, amikor az idő nyila megfordul. Az a gondolat, hogy ami
megtörtént, minden részletében reprodukálható, és annyiszor
visszanézhető, ahányszor csak akarjuk, továbbá hogy
megváltoztathatjuk az idő folyását – tetszés szerint nézhetjük
előre- vagy hátrafelé, gyorsíthatjuk vagy lassíthatjuk –, a széles
tömegek érdeklődését is felkeltve, felelevenítette és újra
aktuálissá tette az idő visszafordíthatóságának ősrégi kérdését.
Egy egyenlet olyan világot tár elénk, amelynek létezését nem
sejtette senki
Az első filmek által az emberekre gyakorolt tömegszuggesztió
kéz a kézben járt a 20. század első évtizedeinek tudományos
forradalmával.
A húszas évek végén a fiatal angol tudós, Paul Adrien
Maurice Dirac – akinek a neve elárulja, hogy Francia Svájc
egyik kantonjából, Valais-ből, német nevén Wallis kantonból
Angliába emigrált család leszármazottja – még nem töltötte be a