nyerhetünk a bennünket körülvevő anyagi testekről, ha belső
állapotuk számos részletét figyelmen kívül hagyjuk. És
mindazoknál a tevékenységeknél, ahol az atomok szerepe nem
elhanyagolható, a legtöbbször elég, ha olyan durva
közelítéseket alkalmazunk, mint amilyeneket Richard Feynman,
a kvantum-elektrodinamika atyja írt le: „Ha egy
világkatasztrófa következtében minden tudományos
ismeretanyag megsemmisülne, és csak egyetlenegy mondat
maradna örökségül a következő civilizációra, mi lenne az a
mondat, amely a legtömörebb megfogalmazásban a legtöbb
információt sűrítené magában? Úgy vélem, ennek a mondatnak
az atomok hipotézisét (vagy ha úgy tetszik, az atomok
létezésének tényét) kellene tartalmaznia: azt, hogy minden
dolog atomokból épül fel – állandóan mozgó kis részecskékből,
amelyek vonzzák egymást, ha kis távolságra vannak, és
taszítják egymást, ha egyiket a másikba préselik.”
Egy biztos: valamennyi asztaltársunk számára nyilvánvaló,
hogy a kávéscsészék szerkezete stabil, helyhez között és
nyugodt, annak ellenére, hogy számtalan, nyüzsgő atomból áll,
amelyek különféle tevékenységeket végeznek, és végtelen
számú, egymástól kismértékben különböző mikroszkopikus
állapoton mennek keresztül. És épp ebben rejlik az egész dolog
nyitja. Ugyanannak a makroszkopikus állapotnak – avagy az
asztalon mozdulatlanul álló, a környezetével termikus
egyensúlyban lévő csészénknek – nagyon sok különböző állapot
felel meg. Elég, ha egyetlenegy atomját kissé elmozdítjuk, más
atomokkal felcseréljük, vagy kinetikus rezgési energiáját egy
[ 22 ]