Guido Tonelli - Idő

galaxismagok által elpusztított, távoli csillagrendszerek sokkal
gyakoribbak, mint azt képzeljük. Ezek a távoli világok igencsak
kérdésessé teszik az időről, mint folyamatos, megszakítatlan,
szabályos áramlásról kialakított elgondolásunkat.
Ma már azt is tudjuk, hogy még Naprendszerünkben is
nagyon kevés kell ahhoz, hogy ez a kényes egyensúly
felboruljon. Ha a Hold a jelenlegi méreténél jóval kisebb lenne,
a Föld forgástengelye nem lenne ennyire stabil. A mi szelíd
kísérőnk nagy giroszkópként működik, stabilizálja a Föld
forgástengelyét, és a pálya síkjához viszonyítva kis kilengésekre
korlátozza a keringési pálya eltéréseit. E hatásnak alapvető
jelentősége van abban, hogy nagyon hosszú távon
meghatározhassa a szárazföldi éghajlati övezeteket, valamint
biztosítsa az évszakok állandóságát a trópusi és a mérsékelt
égövben. Mindez pedig döntő szerepet játszott a rendkívül
differenciált növényi és állati életformák kialakulásában és
ökológiai fülkéik fennmaradásában. Ha a Hold a jelenlegi
méreténél nagyobb lenne, akkor irdatlan mérvű
tengermozgások és a Föld keringési pályájának számottevő
zavarai jellemeznék bolygónkat. Így aztán az időről mint
rendezett ciklusról alkotott elképzelésünk mindkét esetben
erősen vitathatóvá válna.
Mi azonban mindezt évezredeken át figyelmen kívül
hagytuk. Ha a világegyetemnek nem olyan szegletében élnénk,
amelyet – számunkra mindig is lenyűgöző – szabályos,
periodikus jelenségek jellemeznének, akkor soha nem
alakítottuk volna ki az időnek ezt a megszokott fogalmát. Abban