Guido Tonelli - Idő

mint 10 kilométer átmérőjű meteorit csapódott be a mexikói
Yucatán-félszigeten, a mai Chicxulub település közelében. Hogy
pontosan mi történt ekkor, azt az üledékek elemzéséből és a
világszerte végzett talajvizsgálatokból érthetjük meg. A
becsapódás nyomán egy 180 kilométer átmérőjű és 30 kilométer
mély kráter keletkezett, és több mint egymillió köbkilométernyi
anyag lökődött ki a légkörbe. A hatalmas mennyiségű por és
törmelék évszázadokra elsötétítette az égboltot, és szörnyű
éghajlati, a nagy testű hüllők kipusztulásával együtt járó
átalakulásokat idézett elő. Ez volt az utolsó a bolygónkon
végbement hét, ismert tömeges kihalás közül.
Amikor az első hominidák, azaz emberfélék megjelentek a
földön, a nagy katasztrófák korszaka már réges-rég véget ért.
Még a legtávolabbi őseink sem éltek át olyan korszakokat,
amelyekben a nappalok és éjszakák biztonságérzetet nyújtó
váltakozását évtizedekre felborította volna valamilyen
kataklizma.
Az égboltot elsötétítő, gyakran vulkánkitörések miatt
bekövetkező napokat számos országban dokumentálták a
történelem során, ezek azonban mind elszigetelt események
maradtak, és nyomban feledésbe is merültek, mihelyt minden
visszatért a megszokott kerékvágásba. A főemlősök családja,
amelyhez mi is tartozunk, megszokta, hogy egy
változtathatatlannak tűnő, rendezett és szabályos rendszer
középpontjában él.
Ebben a távoli múltban az emberiségnek nem volt szüksége
az idő múlásának mérésére. Vadászó és gyűjtögető életmódot