Guido Tonelli - Idő

folytató őseink nemzedékek ezrein át a nappalok és éjszakák
természetes ciklusa, valamint az évszakok váltakozása szerint
szervezték meg a tevékenységüket: a Nap, a Hold és a bolygók
alkották a nagy égi óraszerkezetnek az életüket tagoló,
természetes mutatóit.
A véletlen úgy hozta, hogy a Naprendszer harmadik
keringési pályáját elfoglaló bolygója kereken 365-ször fordul
meg saját tengelye körül, miközben egy teljes fordulatot tesz
meg a Nap körül. Még különösebb körülményeknek
köszönhetően ugyanebben az időszakban a Hold tucatnyi
alkalommal mutatkozik meg a Föld lakói számára teljes
pompájában, teliholdként. Ez a kombináció évezredeken át
kísérte az előttünk járó nemzedékek hosszú sorának életét és
tevékenységét.
Ezekben a távoli korszakokban az idő nem volt más, mint a
holdciklusok és a rendszeresen visszatérő évszakok által tagolt
napok egymásutánja. Az emberek napkeltekor ébredtek, és ha
éhesek voltak, ettek, már ha volt elegendő élelem – ami nagyon
ritkán fordult elő –, amikor pedig eljött az éjszaka, lepihentek. A
természetes ciklusok és az evolúció által létrehozott biológiai
óra tökéletes összhangban voltak egymással.
Sok fajhoz hasonlóan az emberben is számos tevékenység
szinkronizálódott a nappalok és éjszakák természetes
ciklusával. Olyan nagyon gyakori növények, mint például a
szemérmes mimóza (Mimosa pudica) levelei a sötétség
beálltával összecsukódnak, hogy reggel, amint az első
napsugarak érik őket, újra kinyíljanak. A meglepő az, hogy ez a