Guido Tonelli - Idő

szétszereltette, amikor is 1383-ban kifosztotta Flandriát, és
átvitette a saját székhelyére.
Az első, kerékkel működő mechanikus órákat szabályozó
gátszerkezettel látták el, amely a billegő oszcilláló mozgását egy
fogaskerékrendszer forgómozgásává alakította át. Az idő
múlásának körkörös számlapon történő megjelenítése által
lehetségessé válik a napi rendszerességgel ismétlődő
események jobb nyomon követése, ugyanakkor egyetlen
pillantással felmérhetővé válik az adott pillanatig eltelt, illetve
egy bizonyos tevékenység befejezéséig még hátralévő idő.
A mechanikus óraszerkezetek precizitása révén az emberek
nagyon pontos időbeosztással élhetnek: ez megfelel egy olyan
társadalom igényeinek, amelyben egyre nő a csereügyletek és a
kapcsolatok jelentősége. A kézművesműhelyekből alakultak ki
az első nagy manufaktúrák, és velük kezdetét vette az egész
kontinensünkre kiterjedő, sokkal körültekintőbb időkezelést
igénylő kereskedelmi tevékenység.
A percmutatók a 17. század végi órákon jelentek meg, majd
nem sokkal később a kifinomultabb időmérő szerkezeteken
felbukkant egy kisebb, a másodpercek múlását jelző mutató is.
Amikor azonban Galilei első kísérleteit végezte, az
időintervallumok mérésére még pulzusának szabályos
lüktetését használta. Később egy vízóra segítségével
tizedmásodpercnyi pontosságot sikerült elérnie, ami elegendő
volt ahhoz, hogy a rézsútos síkon legurított kis golyók
mozgásdinamikáját elemezze. Az ingakilengések
izokronizmusával – vagyis akár kisebb, akár nagyobb az inga