Guido Tonelli - Idő

mindenféle szerszámgép processzorainak ciklusidejét. Minden
az órák milliárdjai által meghatározott ritmusra mozog. Nem
akkor kelünk ki az ágyból, amikor tökéletesen kipihentük
magunkat, hanem abban a pillanatban, amikor megszólal az
ébresztőóra; nem azért veszünk magunkhoz táplálékot, mert
megéheztünk, hanem mert látjuk, hogy elérkezett az étkezés
ideje; nem azért fekszünk le, mert fáradtak vagyunk, hanem
mert az idő már indokolttá teszi, hogy nyugovóra térjünk.
A modern társadalomban Khronosz teljes diadalát üli. A mi
időfogalmunk, amelynek használatához mindennapi teendőink
végzése során hozzászoktunk, egyfajta univerzális órát
feltételez: ez rendületlenül, pontosan és szabályosan ketyegve
halad előre, és megvető közönnyel viseltetik mindennel
szemben. Ha egy reggel történetesen elalszunk, és fejvesztve
rohanunk a munkahelyünkre, tudjuk, hogy az óránkon vagy
mobiltelefonunkon olvasható idő ugyanaz, mint amelyet
főnökünk is ellenőriz, miközben fejcsóválva megállapítja, hogy
íróasztalunk még mindig üres. És ha elképzeljük, hogy
ugyanabban a pillanatban a felhők között nyílsebesen elhúzó
repülőgép pilótái, vagy egy közeli hegy csúcsán álló
hegymászók is az órájukra pillantanak, kétségünk sem lehet
afelől, hogy valamennyien ugyanazt az időt olvassák le.
Igaz, tudjuk azt is, hogy amikor Rómából New Yorkba
repülünk, figyelembe kell vennünk a két város közötti, hatórás
időeltolódást. Néhány napig testünk a nem a megfelelő
napszakokban jelentkező éhségérzet és álmosság révén
emlékeztet bennünket arra, hogy Földünkön a 24 időzóna