Guido Tonelli - Idő

A következmények észbontóak: két esemény, amely az egyik
vonatkoztatási rendszerben egyidejű, egy másikban nem
feltétlenül az. Newton univerzális órája így temérdek helyi
időre esik szét, és ez összezavarja az általunk elképzelt,
rendezett és koherens rendszert. A mozgásban lévő megfigyelő
a különböző, lokálisan egyidejű eseményeket időbeli
egymásutániságukban látja bekövetkezni.
De mégis meddig mehet el a megszokott idősorok ilyen
mérvű megzavarása? El tudunk képzelni egy olyan mozgásban
lévő megfigyelőt, akinek a számára a jövő előbb következik be,
mint a múlt? Felboríthatjuk akár az ok-okozati összefüggés
elvét is?
Szerencsénkre ez nem lehetséges. Nincs két olyan, egymással
oksági összefüggésben álló egymásra következés – mint például
az előtt és az után, vagy az ok és az okozat –, amely
megfordítható lenne. Egyetlen, a Föld bolygót messziről
szemlélő megfigyelő sem láthatna engem, amint a
gyermekeimmel játszom, és valamivel később az első csókot a
szüleim között. Ami ezt megakadályozza, az továbbra is az a
tény, hogy nincs az a jelenség, amely c -nél nagyobb sebességgel
következhetne be. Ha valaki az okot megelőzően észlelné az
okozatot, tegyük fel, azt látná: a labda előbb landol a hálóban,
mint hogy Cristiano Ronaldo a büntetőpontról berúgta volna a
kapuba, ez azt jelentené, hogy a góllövés fénysebességnél
nagyobb sebességgel történt. A relativitáselmélet ezt még a
legjobb futballistáknak sem engedi meg. Ennek a korlátozásnak