a következménye, hogy bármely inerciarendszerben minden
megfigyelő szükségszerűen azt látja: az ok megelőzi az okozatot.
A speciális relativitáselmélet másik következménye, hogy a
tömeggel rendelkező anyagi testek számára a c határsebességgé
válik. Csak a tömeg nélküli objektumok, így a fotonok tudnak c
sebességgel haladni. A tömeggel rendelkező testek vagy
részecskék megközelíthetik, de soha nem érhetik el a
fénysebességet. Ha egy testet folyamatosan gyorsítunk, akkor
annak energiája is növekszik, mivel nő a sebessége. Ha viszont
a sebesség nem növelhető tovább, akkor a testre átvitt energia
tömeggé alakul át. A relativisztikus sebességhez közeledve
bármely test tömege aránytalanul megnő: energia és tömeg két
különböző módon jelöli egy és ugyanazon dolgot: E = mc.
Mintha ezek a kezdeti megrázkódtatások nem vertek volna
fel elég nagy port, tíz évvel később Einstein egy második, ezúttal
halálos csapást mért a newtoni fizikára.
A speciális relativitáselméletben tér és idő
elválaszthatatlanul összekapcsolódik, és egy folytonos,
négydimenziós struktúrát alkot: ez a téridő. Ezt az új
elgondolást egy fiatal, litván születésű német matematikus,
Hermann Minkowski fogalmazta meg elsőként. A német
orvosok és természettudósok 1908. szeptember 21-én, Kölnben
tartott kongresszusán – néhány hónappal azt megelőzően, hogy
Minkowski egy hirtelen fellépő vakbélgyulladásban meghalt –,
éles szemmel az alábbi következtetést vonta le: „Mostantól az
önmagában vett tér és az önmagában vett idő arra ítéltetett,
hogy elenyésszen a homályban, és csupán a kettejük egyesítése
2