Guido Tonelli - Idő

relativitással kapcsolatos sejtések és felismerések a
szakemberek szűk körén kívül is elterjedtek.
1915-ben Einstein – Minkowskinak a négydimenziós
téridővel foglalkozó elméletéből kiindulva – általános
relativitáselméletté terjesztette ki korábbi modelljét: a tömeg és
az energia meggörbíti a téridőt, és ennek a görbületnek a
hatását nevezzük gravitációnak.
Ahol egy bizonyos mennyiségű energia vagy tömeg van
jelen, ott a téridő deformálódik. A görbület mértéke függ a
tömeg vagy az energia mennyiségétől, és környezetében az
anyagi testek követni fogják ezeket az új geometriában
deformálódott vonalakat. Hatalmas tömegével a Nap úgy
görbíti meg a téridőt, hogy a négy dimenzióban egyfajta
mélyedést képez, a Föld pedig nem tehet mást, mint hogy a Nap
körüli keringési pályára áll. A Newton által oly bölcsen leírt
gravitáció új látásmódja ez.
Az általános relativitáselméletben azonban ennél jóval több
rejlik, mivel az idő is torzul. A téridő meggörbítésével a tömeg
és az energia lokálisan az idő folyásának megváltozását is
előidézi. Minél inkább deformálódik a tér, annál inkább tágul
az idő. Nagy tömegek közelében, ahol a gravitációs mező
erősebb, az idő lassabban telik, mint a gyengébb nehézségi
erőtérben tartózkodó megfigyelők esetében.
Newton univerzális ideje valami finom porszerűséggé, apró
helyi órák kavargó sokaságává mállik szét; ketyegésük nemcsak
hogy nincs szinkronban semmi mással, de folyamatosan, szűnni
nem akaró módon változik is. Valamennyi pontnak egy adott