Guido Tonelli - Idő

egy másik dimenzió rejtőzik, amely teljesen hozzáférhetetlen
maradt a hagyományos festményeken. A relativitáselmélet abba
engedett bepillantást számunkra, hogy mi rejtőzik a vágás
mögül előbukkanó sötét árnyékban. És az, amit felfedeztünk,
ámulattal töltött el bennünket.
Nemcsak hogy a tér nélküli időt vagy az időbe fagyott teret
nem tudjuk elgondolni; valami mélyebb dolog rejlik mögötte. A
tér és az idő a legszorosabban összekapcsolódik egymással, és
ha a két fogalom egyikét megpróbáljuk elválasztani a másiktól,
nem áll meg többé a lábán a világ. Amikor a téridő színre lép, az
idő már nem szakítható el a tértől, és megfordítva sem – a
kötelék alapvető, megingathatatlan, őseredeti.
Még nagyobb meglepetést okoz azonban majd az a
felfedezés, hogy a téridő nem vonatkoztatható el a tömeg-
energiától (tömeg-energia ekvivalenciától). Univerzumunk
alapvető alkotóelemei ezek, és olyan mélyen összefonódnak,
hogy bajosan lehetne külön-külön elképzelni őket. A téridő is
anyagi szerkezet, amely deformálódik, rezeg, és képes nagy
távolságokra továbbítani az energiát. A tömeg-energia
határozza meg, hogyan kell meggörbülnie a téridőnek, ez
viszont megszabja az anyagi tárgyaknak, hogyan mozogjanak,
az óráknak pedig, hogy hogyan ketyegjenek.
A maga abszolút idejével Newton egy bámulatos, példás
kiegyensúlyozottsággal működő óraszerkezet középpontjába
helyezett bennünket. A világegyetem dinamikáját felügyelő
hatalmas szerkezet minden elemének harmóniája, egyensúlya,
tökéletes összhangja biztonságérzetet és vigaszt nyújtott.