Guido Tonelli - Idő

makroszkopikus testek vagyunk, állandó gravitációs
potenciálban élünk, és nevetségesen kis sebességgel mozgunk.
Egy szó, mint száz, a modern fizika ráébresztett mindenkit
arra, hogy az idő kérdését illetően paradoxonok százai vesznek
körül bennünket. Ahhoz, hogy megpróbáljuk mindezt felfogni,
meg kell értenünk, hogyan viselkedik az idő tőlünk távoli
világokban, a részecskegyorsítók által vizsgált, végtelenül kicsi
léptékekben, vagy a legerősebb távcsövek által érzékelt,
gigantikus dimenziókban.
Akárcsak Piroskának, nekünk is egy kelepcékkel teli erdőn
kell áthaladnunk. Kissé aggódva indulunk útnak, de talán vonz
is bennünket mindaz, ami felfedezésre vár. Sokszor fogunk
fogalmak kusza hálójába belegabalyodni, és meglehet, veszélyes
találkozásokra is sor fog kerülni. Bátorság és akaraterő kell a
sokszor észvesztő víziókkal történő szembenézéshez,
kockáztatva, hogy eltévedünk, és nem térünk haza többé. És
hogy minden még nyugtalanítóbb legyen, biztosak lehetünk
benne: nem bukkannak fel vadászok, akik garantálnák a
szerencsés végkimenetelt. El fogunk távolodni azoktól a
megnyugtató bizonyosságoktól, amelyek mindennapi
életünkben eligazítanak mindnyájunkat, de mire a kaland véget
ér, tudatosságunk új szintre lép, és mindez erősebbé tesz majd
bennünket.
Fogd a kosarad, és húzd magadra a piros köpönyeget! –
hamarosan mi is bemerészkedünk az erdőbe.