4.
AZ IDŐ HOSSZÚ TÖRTÉNETE
Ma már tudjuk, hogy a tér és az idő az idők kezdete óta kéz a
kézben járnak, de nem mindig léteztek: a tömeg-energiával
együtt születtek meg alig 14 milliárd évvel ezelőtt, és a
keletkezésük módfelett viharos volt. Vagyis ha figyelmen kívül
hagyhatnánk az ellentmondást, akkor akár azt is mondhatnánk,
hogy volt idő, amikor nem volt idő.
Az idő kezdetének témáját az egyházatyák – az elsők között
Szent Ágoston – sokat feszegették. Az a feltevés, hogy az idő is a
semmiből teremtetett, semmiféle ellentmondásban nem áll
azzal a forgatókönyvvel, miszerint Isten teremtett mindent.
Mindig is izgalmasnak találtam azt az epés választ, amelyet
Szent Ágoston ebben az összefüggésben arra az ellenvetésre
adott, hogy „mit cselekedett Isten, mielőtt alkotta az eget és a
földet?”. Önmagával is ironizálva Hippo püspöke így felelt:
„poklot csinált a mélységes titkait vájkáló embereknek”.
Az idő eredete az ókori görög gondolkodókat sem zavarta
különösképpen, mivel ők egy ciklikusan megújuló világot
képzeltek el. Mind Platón, mind Arisztotelész feltételezte, hogy a
túlzott hőség, a földtengely dőlésszögének megváltozása vagy az
özönvizek miatt katasztrófák történhetnek, és ezek arra
kényszerítik a civilizációkat, hogy egy újabb kataklizma
[ 13 ]