Guido Tonelli - Idő

részleteiben tudja rekonstruálni az univerzum fejlődését, mivel
képes pontosan mérni leglenyűgözőbb szerkezeti jellemzőit. A
több milliárd fényévre lévő galaxisok és galaxishalmazok
megfigyelésével „élőben” láthatunk olyan jelenségeket, amelyek
távoli múltunk részei.
Az egyik leggazdagabb információforrás a kozmikus
mikrohullámú háttérsugárzás, a CMB (Cosmic Microwave
Background). A minden irányból érkező, alacsony energiájú
fotonok egyenletes áramlásának jelenléte az ősrobbanás
elméletének egyik legfontosabb előrejelzése. Amikor ezt a
sugárzást Arno Allan Penzias és Robert Woodrow Wilson 1964-
ben szinte véletlenül felfedezte, még a legszkeptikusabbaknak
is bele kellett törődniük abba, hogy az időnek van kezdete.
Az ősfény egy nagyon különleges pillanat megkövült
maradványa. Amikor a világegyetem kora elérte a 380 000 évet,
és a tágulásból eredő lehűlés következtében a hőmérséklet 3000
Kelvin (valamivel több mint 2700 °C) alá csökkent, az
elektronok és a könnyű atommagok először egyesülhettek, és
semleges atomokat alkothattak. Az anyag egyszeriben
átjárhatóvá vált a sugárzás számára, és a fény mindenütt
terjedni kezdett. Ezek a legelső, a téridő tágulása következtében
meggyengült és megnyúlt szabad fotonok még mindig itt
hullámzanak körülöttünk – tele információkkal.
Különösen a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás apró
anizotrópiái jelentenek valóságos kincsesbányát az univerzum
alapvető tulajdonságaival kapcsolatos információkat illetően.
Belőlük tudtunk meglehetős pontossággal következtetni a téridő