Guido Tonelli - Idő

scrofa olaszul „kocát” jelent). A család hírneve sem tündöklött
különösképpen. Az egész város rettegett tőlük, ugyanakkor meg
is szólták őket a hátuk mögött, mivel – mint sok esetben mások
is – uzsorakölcsönből gazdagodtak meg mértéken felül. Dante
Alighieri a pokolba helyezte a család fejét, Rinaldót vagy
másképpen Reginaldót, aki nemigen lehetett túlságosan kedvelt,
hiszen amikor 1290 körül meghalt, palotáját megrohamozta a
felbőszült tömeg. Hogy ezeket a vétségeket feledtetni tudja,
bizonyos mértékig helyreállítsa a család társadalmi
megbecsülését, no meg hogy a nemesség és az egyház is
elfogadja, fia, Enrico úgy döntött, hogy hatalmas összeget fektet
egy kápolna építésébe. A freskó elkészítésével a kor legjobb
festőjét, Giotto di Bondonét bízta meg.
A Scrovegni-kápolna 1300-ban, az első jubileumi évben épült
meg, és a firenzei művész néhány év alatt freskókkal díszítette:
a remekmű 1305-re elkészült. E művével Giotto
visszafordíthatatlanul szakított a bizánci művészet
sztereotípiáival, formai kánonjával: vonalvezetése szelídebb,
formái természetesebbek és valószerűbbek. A Scrovegni-
kápolna freskóival Giotto lett az első modern festő. Aligha
véletlen, hogy a freskóciklust minden idők egyik legjelentősebb
műalkotásának tartják, azon kevesek egyikének, amely állja az
összehasonlítást a Sixtus-kápolna Michelangelo által készített
freskóival.
Giotto a falakon ó- és újszövetségi történeteket örökít meg, a
fények és a színek tarka forgatagával. Az ábrázolásokon
elegyedik a pátosz és az emberség, a hit ereje és a történet iránti