Guido Tonelli - Idő

közelében halad el, épp akkor, amikor a napfogyatkozás
csúcspontján a Nap korongját a Hold eltakarja. Ha – ahogyan
Einstein állítja – a Nap meggörbíti a téridőt, akkor a Nap nagy
tömege kissé eltéríti a csillagok fénysugarait, és megváltoztatja
azok látszólagos helyzetét. Röviden, a napfogyatkozás alatt a
csillagok a megszokottól eltérő helyzetben jelennek meg.
Eddingtonnak végtelen sok viszontagsággal kellett
megküzdenie, beleértve az egész nap szűnni nem akaróan
tomboló, viharos időjárást, és az utolsó pillanatig úgy tűnt, hogy
a körülmények megakadályozzák a fényképezést. Aztán
hirtelen felszakadozott a felhőzet, és a brit csillagásznak
sikerült exponálnia néhány fotólemezt, ezeket pedig visszavitte
magával Cambridge-be. Az eredmények elemzése eltartott még
néhány hónapig, de végül Eddington minden fenntartást
eloszlatott: az egyik lemezen egyértelmű elmozdulás volt
látható a csillagok látszólagos helyzetében, és mindez
egybevágott Einstein megállapításaival. Az általános
relativitáselmélet – ez a különös teória, amely szerint a nagy
égitestek közelében a tér összehúzódik, az idő pedig kitágul –
helyes volt.
A Szekeres (Auriga) csillagképben található Wasp-12
törpecsillag körül egy gáznemű, Jupiter-szerű bolygót
azonosítottak. A nagy égitest pályájának sugara meglehetősen
kicsi; a bolygó olyan közel kering anyacsillagához, hogy alig
több mint egy nap alatt tesz meg egy teljes fordulatot. A két
égitest közötti gravitációs vonzás nagyon intenzív, és az
árapályerők deformálják a gázóriást: addig nyomják össze a