Guido Tonelli - Idő

pólusainál, míg az tojásdad alakot nem vesz fel. A Hubble-
űrtávcső megmutatta, hogy a Wasp-12 valójában anyagot szakít
ki a bolygójából, más szóval széttépi, és végül felfalja. A
kozmikus kannibalizmusnak meglehetősen ritka esete ez,
ugyanis egy csillag és annak bolygója között történik meg, míg
arra viszont számtalan példa hozható fel, hogy galaxisok más
galaxisokat kebeleznek be, vagy csillagok nyelnek el más, a
közelükbe kerülő csillagokat.
A távcsöveket a Wasp-12-re irányítva „élő adásban” lehetünk
tanúi egy kozmikus bűncselekménynek, csakhogy mindez egy
tőlünk 1400 fényévre lévő naprendszerre vonatkozik, vagyis a
véres gaztett több évszázaddal ezelőtt történt, abban az időben,
amikor Mohamed hirdetni kezdte új, monoteista vallását. Az
égbolt nap mint nap mesél nekünk a távoli múltban történt
csodás eseményekről vagy szörnyű katasztrófákról.
Eddington úttörő tapasztalataitól kezdve az asztrofizika az
elmúlt száz évben lenyűgöző fejlődést ért el. Látható
világegyetemünk – az, amit nagy távcsövekkel sikerült
felfedeznünk – gigantikus „objektum”; annyira aránytalanul
nagy, hogy képzeletünkkel is csak bajosan tudjuk befogadni.
Galaxisok hatalmas szövevénye, több mint százmilliárd
galaxisé, amelyeket irdatlan méretű üres terek választanak el
egymástól. Minden egyes galaxisban több százmilliárd, a mi
Napunkhoz hasonló csillag, nagy koncentrációban gáz és por,
valamint végtelen számú kisebb égitest található.
Mindez azonban szinte elhanyagolható töredéke csak annak,
ami odakint található. Ott vannak azok az égitestek, amelyek