Guido Tonelli - Idő

eső galaxist szeretnénk meglátogatni, ahhoz 2,54 millió
fényévnyi utazásra kellene felkészülnünk. És akkor még mindig
csak a világegyetemnek abban a kis régiójában lennénk, ahol az
a galaxiscsalád található, amelyhez mi is tartozunk.
Amikor a távolságok ilyen elképesztőek, a most és az
egyidejűség fogalma teljesen elveszíti ellentmondás-
mentességét, így jobban megérthetjük, mit is jelent az, hogy az
idő mindig lokális, azaz helyi. Mi értelme van annak a
kérdésnek, hogy mi történik épp most ilyen távoli világokban?
Maga a kérdésfeltevés teljesen helytelen. A mi megszokott
időfelfogásunk érvénytelen a nagy távolságok világában. Remek
eszköz a környezetünkben való túléléshez, de félrevezet
bennünket, amint megpróbáljuk megérteni, miként alakulnak a
dolgok a mi kis bolygónkon kívül.
Amikor saját bőrünkön érezzük annak a lehetetlenségét,
hogy valami, ami a mi időnkben jelen, valahol máshol is, egy
nagyon távoli helyen, szintén jelen legyen, igencsak összezavar
bennünket. Hozzászoktunk, hogy egy szűk térben élünk, így
meg sem fordul a fejünkben, hogy a kommunikáció nem lehet
mindenhol valós idejű. Ha telefonálunk egy New Yorkban élő
barátunknak, információt cserélhetünk, elpanaszolhatjuk neki
minden nyűgünket, hiszen ugyanabban a jelenben osztozunk.
Ahhoz, hogy a közlés eljusson egyik helyről a másikra, a
másodperc néhány törtrészére van szükség, márpedig ettől a
jelentéktelen késleltetéstől nyugodtan eltekinthetünk. Ha
ellenben a távolságok olyan nagyok, hogy még a fénynek is