Guido Tonelli - Idő

valóságnak, amely sokkal bonyolultabb annál, mint ahogyan
számunkra megjelenik.
Ahogy az a Föld körül keringő Nap esetében is történt, arról,
amit látunk, kiderülhet, hogy csupán egy jól elrendezett
megtévesztés. Olykor a szemünk olyasmit akar elhitetni velünk,
ami nincs is ott, máskor meg nem látjuk meg a nyilvánvaló
dolgokat sem.
Mindamellett a téridő által kozmikus léptékben létrehozott
szemfényvesztések igencsak sokfélék. Némelyektől még a
csillagászoknak is elállt a lélegzetük. Akkor például, amikor
nagyon távoli égitestek fényképezése közben valami
délibábszerűségre bukkantak. A forrás képe egyfajta keresztet
formázva, négyszeresen jelent meg. A jelenség szintén az
általános relativitáselmélet következménye. Akkor következik
be, amikor egy nagyon nagy tömegű objektum kerül a
fényforrás és a megfigyelő közé, és a téridő deformációja eltéríti
a fénysugarak útját. A látszólagos pozíciók sugárkoszorú-
szerűen helyezkednek el a forrás körül, és az eredmény az
úgynevezett „Einstein-kereszt” lesz. Nem valós képződmény ez
sem, hanem gravitációs lencsehatás: az égbolt távoli
szegleteinek képein csillagok és galaxisok többszörös, teljesen
azonos másolatai jelennek meg. Valójában e jelenségek értékes
információforrások: a csillagászok ezeket a képeket arra
használják, hogy adatokat nyerjenek az érintett csillagászati
objektumok tömegéről és eloszlásáról.