Amikor három Nap energiája könnyedén utazik a téridő
hullámain
Az általános relativitáselméletet számos csillagászati
megfigyelés is alátámasztja, arról árulkodva, hogy a téridő nem
elvont fogalom, nem a világegyetem geometriájának egyszerű
ábrázolása. Épp ellenkezőleg: ez a leheletfinom állványzat
valódi anyagi szubsztancia, amely rezeg, hullámzik, lüktet, és –
akárcsak valamilyen állóvíz felszíne – továbbítja a zavar
minden formáját.
Az a tény, hogy a tömeg-energia deformálja a téridőt, és hogy
a gravitáció ebből a kapcsolatból ered, már korábban is némi
gyanút kellett volna, hogy ébresszen bennünk valódi
természetét illetően. A téridő nem passzív tartály, ahol a
természeti jelenségek lezajlanak, hanem maga is meghatározó
résztvevője a játéknak: beavatkozik az égitestek dinamikájába,
azok zavart keltenek benne, ez viszont mozgásra készteti
amazokat, és meghatározza az idő múlásának sebességét,
amelynek az adott helyen alá vannak vetve. A tömeg és az
energia nem egy üres, mozdulatlan térben mozog az időben.
Épp ellenkezőleg: a mozgásban lévő anyag különféle eloszlásai
egy sor – néha periodikus és szabályos, gyakran azonban
katasztrófajelenségek által megzavart – konfigurációban
összefonódnak a téridővel.
Az általános relativitáselmélet egyenleteinek megoldása
meglehetősen bonyolult, mivel a téridő egyszerre része az
egyenletnek és a megoldásának is. A tulajdonságai, egy szó,