Guido Tonelli - Idő

mint száz, bekerülnek az egyenletekbe, miközben a téridő
görbülete lenne maguknak az egyenleteknek a megoldása.
Mindez könnyebben érthetővé válik, ha figyelembe vesszük,
hogy a gravitációs görbület energiát tartalmaz, ami viszont a
maga részéről további görbületet hoz létre. Ez a nehézség még a
felfedezőjüket, Albert Einsteint is kemény próba elé állította.
Ugyanakkor sikerült közelítő megoldást találnia arra az esetre,
ha a téridő görbülete meglehetősen csekély. Legnagyobb
meglepetésére az elektromágnesesség egyenleteire nagyon
emlékeztető, az elektromágneses hullámokhoz hasonlóan
fénysebességgel terjedő gravitációs hullámokat tartalmazó
egyenleteket kapott.
Ha a téridő rezeg, akkor a létrejövő deformációk a
terjedésük során nagy távolságokra energiát szállítanak.
Gravitációs energiát pontosan ugyanúgy lehet kibocsátani és
elnyelni, ahogyan az az elektromos töltések által kibocsátott
energiával történik, amelyet az elektromágneses mező rezgései
felgyorsítanak és szállítanak.
Ugyanakkor maga Einstein is erősen kételkedett abban, hogy
ez a megoldás képes-e valós fizikai jelenséget leírni. És jó oka
volt rá, hogy ezt tegye. Mindenekelőtt a gravitációs erő
gyengesége: intenzitása elhanyagolható az elektromágneses
erőhöz képest. Elektromágneses hullámok könnyűszerrel
előállíthatók, csak fel kell gyorsítani a nagyon könnyű
elektronokat, és azok nyomban minden irányban fotonokat
bocsátanak ki.