A The Atlantic magazin szerint a rejtély egy nagyobb és nyugtalanító igazságra mutat
rá, nevezetesen arra, hogy nagyon keveset tudni a kínai politika belső működéséről
egy olyan időszakban, amikor minden eddiginél jobban kellene azt ismerni.
Kína kommunista rendszere mindig is átláthatatlan volt, de minél inkább növekszik
Kína globális hatalma, annál problematikusabbá válik a kommunista párt titkolózása.
A Pekingben hozott döntések emberek milliárdjainak jólétét, a bolygó egészségét,
valamint magát a háborút és a békét befolyásolják. A politikai döntéshozók és
diplomaták világszerte azonban túl gyakran csak találgathatnak arról, hogyan
születnek ezek a döntések, ki hozza őket és miért.
A jelenlegi kínai vezető, Hszi Csin-ping tovább szűkítette az amúgy is szűk belátási
lehőséget a hatalom zárt csarnokaiba.
A titkolózás amúgy is a Kommunista Párt
alapértelmezett hozzáállása, de Hszi alatt ez
maximális fokozatba kapcsolt− mondta Steve Tsang, a londoni székhelyű Keleti és Afrika-tanulmányok Egyeteme
(SOAS) Kína Intézetének igazgatója.
Az Egyesült Államok és Kína feszült kapcsolatában a pekingi körülményekről és
döntéshozatalról szóló megbízható információk hiánya veszélyes félreértésekhez
vezethet. „Ez valódi probléma az amerikai–kínai kapcsolatokban” − mondta Carl
Minzner, a Council on Foreign Relations egyik vezető munkatársa, aki a kínai
kormányzatra szakosodott. „Kezdjük elveszíteni a rálátást arra, hogy valójában mi
történik Kínában és miért”, aminek az az eredménye, hogy „mindig könnyű a
legnegatívabb okokat tulajdonítani” Kína cselekedeteinek.
Hszi kormánya fokozott paranoiát mutat azzal kapcsolatban, hogy mit tud a világ
Kínáról.
Az év elején a kínai tudományos kutatások egyik kiemelkedő adatbázisa korlátozta a
külföldiek hozzáférését a platformjához. Vincent Brussee és Kai von Carnap, a
Mercator Institute for China Studies elemzői egy nemrégiben megjelent
tanulmányukban úgy érveltek, hogy egy újonnan módosított kémkedésellenes törvény
szinte bárkit célba vehet, aki nemzetközi partnerekkel információt cserél, és a cél az,
hogy a kommunista párt legyen Kína történetének kizárólagos elbeszélője. Az
állambiztonsági minisztérium az első közösségi médián közzétett bejegyzésében arra
bátorította a kínai állampolgárokat, hogy mások után kémkedve vegyenek részt a
kémelhárítás munkájában.
A kritikák és rossz hírek elhallgatására tett erőfeszítések ahhoz vezettek, hogy a
vezetés potenciálisan fenyegető témaként kezel olyan vitatémákat, amelyek korábban
viszonylag biztonságosnak számítottak − például a gazdaságpolitikát. Minzner szerint
a korábban ártalmatlannak tekintett témák iránti érzékenység növekedése egy
szélesebb tendenciát mutat, amelyben a rendszer a gazdasági és társadalmi nyomásra
az információkhoz való hozzáférés elzárásával reagál. Másképp fogalmazva,