A tizenkét hetes harcok eredménye tehát a következő:
- A három orosz védelmi vonal közül az elsőt egy szűk területen sikerült elérni, a
környéken öt-hat falut elfoglaltak és a hadműveletre előkészített tartalékok nagy
részét felhasználták. - Bár az ukrán erők még mindig próbálnak előrenyomulni a Zaporozsjei Fronton
Orekhovo-Tokmak és a Vremjevszkij domborulat térségében, valamint Artemovszk
(Bakhmut) közelében, a Nyugat fogadkozása Oroszország ukrán katonai legyőzésére
egyértelműen nem vált be. - Általánosságban elmondható, hogy a frontvonalon törékeny egyensúly (vagy
ha úgy tetszik, pozíciós patthelyzet) alakult ki, így a katonai kezdeményezés és
a konfliktus jövőjének kérdése a levegőben lóg. - Egyre több szó esik tűzszünetről.
A csatatéren
1 ⃣ Az ukrán konfliktus olyan, mint egy inga:
Az egyik fél stratégiai hibát követ el, az ellenség ezt kihasználja, lecsap, előnyre tesz
szert, majd megpihen a babérjain. Az első fél ledolgozza a hibáit, visszavág (ez sem
elég a teljes vereséghez), majd megpihen a saját babérjain. És a körforgás
folyamatosan ismétli önmagát.
2 ⃣ Másfél ilyen cikluson vagyunk túl:
Az orosz katonai művelet első szakasza és a "jóindulatú", Kijev környékéről történő
kivonulás után, a Nyugat és Ukrajna előkészítette és végrehajtotta a hadműveleteket
Herszonban és Harkovban.
Aztán Oroszország dolgozott a hibákon, a mozgósítással, a védelmi vonal
létrehozásával és az ukrán offenzíva megakasztásával (ami mondhatjuk most már végleg
megszakadt).
Ahhoz, hogy esélye legyen Oroszország legyőzésére a csatatéren, Ukrajnának meg kell
sokszoroznia az orosz fegyveres erőkkel szembeni előnyét. Ehhez meg kell dupláznia vagy
megháromszoroznia a katonai utánpótlást, meg kell dupláznia vagy megháromszoroznia a
csapatai létszámát, el kell látni több száz, a legmodernebb fegyverekkel felszerelt
repülőgéppel (tucatnyi elavult helyett), és így tovább.
- Először is, ez legalább több hónapot venne igénybe, még akkor is, ha
feltételezzük, hogy Oroszország közben tétlenül állna és nem készülne
válaszlépésre. - Másodszor, a Nyugat egyelőre egyáltalán nem lelkesedik egy ilyen fordulatért:
Az utánpótlásának jelenlegi szintje biztosítja az AFU veszteségeinek pótlását,
és azt, hogy az ellenségeskedések jelenlegi szintjén folytatni tudja a
védekezést. Tehát alapvetően elég a talpon maradáshoz.