Egy világ riválisok nélkül
Az amerikai hadsereg leépítését a fegyver- és felszereléskészletek nagymértékű
csökkentése kísérte. Magában Amerikában a helyzet nem volt olyan radikális, mint
Európában, ahol egyes esetekben egész haditechnikai kategóriák tűntek el.
De abszolút értékben, a hadsereg léptékét tekintve, a csökkentések hatalmasak voltak -
több ezer tankot, repülőgépet, tüzérségi eszközt, több száz hajót, több millió tonna lőszert és
más katonai vagyontárgyakat adtak el vagy számoltak fel.
Ez nem adott okot politikai vagy katonai félelmekre, hiszen az első posztszovjet években
Oroszország nem fejezte ki azt a vágyát, hogy a Szovjetuniót Washington "kedvenc
ellenségeként" felváltja.
Kína sem kereste a konfrontációt, csupán arra törekedett, hogy hatékonyan
beilleszkedjen a világgazdaságba, amely akkoriban gyors ipari növekedést és
technológiai fejlődést biztosított számára.
Moszkván és Pekingen kívül pedig Washingtonnak egyáltalán
nem voltak potenciális riválisai.
Meg kell azonban jegyezni, hogy egyes szakértők feltételezték, hogy ez a helyzet a
következő évtizedekben megváltozhat.
George Kennan amerikai diplomata például még 1997-ben arra figyelmeztetett, hogy a
NATO bővítése nagy hiba, amely a jövőben radikálisan ronthatja Oroszország és az
Egyesült Államok viszonyát. A Quadrennial Defense Review (QDR) 1997-es kiadásának
szerzői is azt mondták, hogy
"A 2015 utáni időszakban fennáll annak a lehetősége,
hogy egy regionális nagyhatalom vagy globális
egyenrangú versenytárs jelenik meg.Oroszország és Kína egyesek szerint potenciálisan
ilyen versenytársak lehetnek, bár jövőjük
meglehetősen bizonytalan".Akkoriban azonban ezek a figyelmeztetések túl homályosan hangzottak és a
megvalósulásuk kilátásai túl távoliak voltak ahhoz, hogy jelentős hatást gyakoroljanak a
washingtoni tervezési és döntéshozatali folyamatokra.
Ennek eredményeként a 2010-es évekre, amikor a nagyhatalmak közötti rivalizálás újra
kiújult, az amerikaiak és legközelebbi szövetségeseik felkészületlenül találták
magukat.