- Másodszor pedig az USA elvesztette képességét arra, hogy gyorsan elegendő erőt
gyűjtsön, mivel már nem volt elég embere, aki képes lett volna nagy létszámú
csapatok irányítására, és a semmiből kellett volna kiképeznie őket.
A változások nemcsak a hadsereget, hanem a légierőt és a
haditengerészetet is érintették.
Az elképzelés, hogy minden csapattípust nagy pontosságú, nagy hatótávolságú
fegyverekkel lássanak el, elméletben jónak tűnt.
A gyakorlatban azonban kiderült, hogy nem volt belőlük elég. Még a repülőgépek
száma sem volt elegendő - például a Sivatagi Vihar hadművelet során alkalmazott 1991-es
típusú csoportosítás ma már talán nem is lenne lehetséges és még akkor is a légierőnek és
a haditengerészetnek az összes rendelkezésre álló erő összevonására lenne szüksége.
A nagy pontosságú, nagy hatótávolságú fegyverek felhalmozása valószínűleg segíthet egy
helyi konfliktusban (bár, mint a gyakorlat mutatja, még az a képesség sem garantálja a
győzelmet, hogy bármilyen célpontot eltaláljunk egy kis távoli helyen).
Ezek a fegyverek azonban nyilvánvalóan nem elegendőek egy nagyhatalom elleni
háborúhoz.
A neves amerikai katonai szakértő, Mark Gunzinger 2021 novemberében megjelent,
"Megfizethető tömeg: The Need for a Cost-Effective PGM Mix for Great Power Conflict" című
tanulmányában megjegyezte, hogy egy Oroszországgal vagy Kínával való összecsapás
esetén az amerikai légierőnek rengeteg célpontot (100 000 és több) kellene eltalálnia
különböző távolságokból.
Ehhez különböző nagy pontosságú fegyverek nagy arzenáljára van szükség és az egyes
fegyvertípusok gyártási rátájának évente néhány ezer darabtól több tízezer darabig kellene
terjednie.