Riválisok és kilátások
Mindez nem jelenti azt, hogy az USA riválisainak ne lennének saját
problémái. Természetesen vannak.
Az orosz fegyveres erők, amelyek túlélték a Szovjetunió összeomlását, most egy hosszú
távú és időnként ellentmondásos reformon mennek keresztül. Az ország hadiiparának is
jelentős problémái vannak a modern rendszerek fejlesztésével, különösen a hírszerzés, a
kommunikáció és a célzás területén.
Mindent összevetve azonban az orosz katonai tervezők soha nem
vetették el teljesen a nagyszabású szárazföldi hadviselés
fenyegetését és ez más hozzáálláshoz vezetett a fegyverraktározás
és a katonai termelés gyors fellendítésének képességét illetően.
Az elmúlt évben orosz katonai körökben egy vicc keringett:
"1993-ban ránéztünk a tárolt fegyverek végtelen
mezőire, számtalan tankkal, ágyúval és lőszeres
ládával, és azt kérdeztük magunktól:
"Istenem, minek nekünk ez az egész, mit fogunk
vele kezdeni?".
Most pedig ránézünk ezekre a fegyverraktárakra
(lényegesen kevésbé tele, de még mindig ott
vannak), és azt mondjuk: 'Ó, hát ezért!'".
Egy nagy háborút addig nem tartották valószínűnek, amíg a NATO nem kezdte célba
venni Ukrajnát és Moszkva nem kezdte komolyan venni a katonai blokk fenyegetését.
Nyugaton azonban láthatóan alábecsülték a helyzet komolyságát, és ezzel együtt
Oroszország készségét a fegyveres erők bevetésére.
Hogyan nézett volna ki a konfliktus, ha a Nyugat megértette volna Oroszország
tettrekészségét?
Elkezdődött volna-e egyáltalán, vagy komolyan lehetett volna tárgyalni arról, hogyan
lehetne elkerülni? Senki sem tudja biztosan.
Mindeközben a kínai fegyveres erők harckészsége inkább elméleti, mint