ügyvédje. Ezzel szemben Irving, aki feddhetetlen történész volt, kénytelen volt megvédeni
magát jogi tanács nélkül.
A való életben, a meséktől eltérően, a világ Góliátjai szinte kivétel nélkül diadalmaskodnak,
és ez az eset sem volt kivétel, Irving személyi csődbe jutott, aminek következtében
elveszítette szép londoni otthonát. De a történelem hosszabb távlatából nézve azt gondolom,
hogy kínzóinak győzelme feltűnően pirruszi győzelmet aratott.
Bár szabadított gyűlöletük célpontja Irving állítólagos
„holokauszt-tagadása” volt, amennyire meg tudom állapítani,
ez a téma szinte teljesen hiányzott Irving tucatnyi könyvéből,
és pontosan ez a csend váltotta ki köpködésüket.
merénylet. Ezért ilyen egyértelmű cél híján a bőségesen
finanszírozott kutatókból és tényellenőrzőkből álló csapatuk
ehelyett egy évet vagy még inkább azzal töltött, hogy
soronként és lábjegyzetről lábjegyzetre áttekintse mindazt,
amit Irving valaha is publikált, hogy megtalálja a helyét.
minden egyes történelmi hiba, amely esetleg rossz szakmai
megvilágításba helyezheti. Szinte korlátlan pénzzel és
munkaerővel még a jogi felfedezés folyamatát is
felhasználták, hogy idézzenek, és elolvassák bekötött
személyes naplóiban és levelezésében a több ezer oldalt.A
Denial , egy 2016-os hollywoodi film, amelyet Lipstadt társszerzőjeként írt, ésszerű vázlatot
nyújthat az események sorozatáról az ő szemszögéből nézve.
A hatalmas anyagi és emberi erőforrások ellenére azonban
szinte teljesen üresen jöttek, legalábbis Lipstadt 2005-ös
diadalmaskodó könyve, a History on Trial.jóváírható. A négy
évtizedes kutatás és írás során, amelyek számos,
legelképesztőbb természetű, vitatott történelmi állítást hoztak
létre, mindössze néhány tucat, meglehetősen apró állítólagos
ténybeli vagy értelmezési hibát sikerült találniuk, amelyek
többsége kétértelmű vagy vitatott. És a legrosszabb, amit
felfedeztek, miután elolvasták Irving személyes naplóinak sok
lineáris méterének minden oldalát, az az volt, hogy egyszer
egy rövid „fajilag érzéketlen” szöveget írt csecsemő lányának,
egy triviális tételt, amelyet aztán természetesen trombitáltak
annak bizonyítékaként, hogy ő egy "rasszista." Így látszólag
elismerték, hogy Irving hatalmas történelmi szövegeinek
korpusza talán 99,9%-ban pontos volt.
Azt hiszem, a „kutyának, aki nem ugat” csendje mennydörgés hangereje visszhangzik. A
világ teljes történelmében nem ismerek más akadémiai tudóst, aki több évtizedes munkáját
ilyen alaposan kimerítő ellenséges vizsgálatnak vetette volna alá. És mivel Irving látszólag
remekül teljesítette ezt a próbát, úgy gondolom, hogy szinte minden meghökkentő állítást
minden könyvében – ahogyan a videói is összefoglalják – teljesen pontosnak tekinthetjük.
- David Irving Ron Unz figyelemre méltó történetírása
- The Unz Review • 2018. június 4. • 1700 szó