azt a korszakot. Amikor ellenőriztem, azt láttam, hogy az archiváló rendszeremben lévő több
száz folyóiratból mindössze 23 cikk volt Lippmanntól az 1930-as évekből, de teljes
egészében 489 Flynn-cikk.
Taylorral még erősebb amerikai párhuzam Harry Elmer Barnes történészé volt, aki szinte
ismeretlen volt számomra, de a maga korában nagy hatású és tekintélyű akadémikus volt:
Képzeld el, hogy megdöbbentem, amikor később rájöttem,
hogy Barnes valójában a Foreign Affairs egyik leggyakrabban
korai munkatársa volt , 1922-es megalapításától kezdve ennek a
tiszteletreméltó kiadványnak az elsődleges könyvkritikája,
miközben Amerika egyik legjelentősebb liberális akadémikusa
volt. a The Nation és a The New Republic című sorozatokban
nyújtott rengeteg szereplésévelegész ebben az
évtizedben. Valójában neki tulajdonítják, hogy központi szerepet
játszott az első világháború történetének „átdolgozásában”, hogy
eltávolítsa a kimondhatatlan német gonoszság karikatúraszerű
képét, amely a szembenálló brit és amerikai tisztességtelen
háborús propaganda örökségeként maradt hátra.
kormányok. Szakmai rangját pedig harmincöt vagy több könyve,
sok közülük nagy hatású tudományos kötet, valamint a The American Historical Review- ban
, a Political Science Quarterly- ben és más vezető folyóiratokban megjelent számos cikke
bizonyítja.
Néhány évvel ezelőtt véletlenül megemlítettem Barnest egy kiváló amerikai akadémikusnak,
akinek a politikatudomány és a külpolitika általános fókusza meglehetősen hasonló volt, de a
név nem jelentett semmit. Az 1930-as évek végére Barnes vezető kritikussá vált Amerika
második világháborúban való részvételével kapcsolatban, és ennek következtében végleg
„eltűnt”, kizárták a fősodratú médiából, miközben egy nagy újságláncot erős nyomás alá
helyeztek, hogy hirtelen beszüntesse. régóta működő szindikált nemzeti rovata 1940
májusában.
Barnes sok barátja és szövetségese ugyanabban az ideológiai tisztogatásban esett el,
amelyet saját írásaiban leírt, és amely a háború befejezése után is folytatódott:
Több mint egy tucat évvel azután, hogy eltűnt a nemzeti médiából, Barnesnak sikerült
kiadnia a Perpetual War for Perpetual Peace című könyvet, amely tudósok és más
szakértők hosszas esszégyűjteménye, amely Amerika második világháborúba való
belépésének körülményeit tárgyalja, és elkészítette és terjesztette. egy kis nyomtató
Idahóban. Saját hozzájárulása egy 30 000 szavas esszé volt „Revizionizmus és a
történelmi elsötétítés” címmel , és megvitatta azokat a hatalmas akadályokat, amelyekkel
az akkori disszidens gondolkodók szembesültek.
Magát a könyvet barátja, Charles A. Beard történész emlékének szentelték. A 20. század
korai évei óta Beard a legnagyobb rangú és befolyású értelmiségi személyiség, a New York-i
The New School társalapítója, valamint az Amerikai Történelmi Szövetség és az Amerikai
Politológiai Társaság elnöke is volt.. A New Deal gazdaságpolitikájának vezető
támogatójaként elsöprően dicsérték nézeteiért.