szabadságjogokra. Különösen a kiadók és a média feletti növekvő zsidó fojtogatások tette
egyre nehezebbé az ellentmondásos nézetek amerikai néphez való eljutását, mivel ez a
cenzúrarendszer alkotta a címében leírt „vasfüggönyt”. A zsidó érdekeket hibáztatta a hitleri
Németországgal vívott, teljesen szükségtelen háborúért, amely régóta jó kapcsolatokra
törekedett Amerikával, de ehelyett teljes pusztulást szenvedett el, mert erősen szembeszállt
Európa zsidók által támogatott kommunista fenyegetésével.
Beaty élesen elítélte az új Izrael államnak nyújtott amerikai támogatást is, ami potenciálisan
sok millió muszlim és arab jóindulatába került. És egy nagyon aprócska félretéve bírálta azt
is, hogy az izraeliek továbbra is azt állítják, hogy Hitler hatmillió zsidót ölt meg. Ez egy
rendkívül valószínűtlen vád, amelynek nem volt nyilvánvaló valóságalapja, és úgy tűnt, hogy
csak egy zsidók és kommunisták által kitalált csalás, amelynek célja az volt. megmérgezzük
kapcsolatainkat a háború utáni Németországgal, és pénzt vonjunk ki a zsidó állam javára a
sokat szenvedett német néptől.
Ezen túlmenően a nürnbergi perek felé fordult, amelyet „nagy kitörölhetetlen foltnak” írt le
Amerikában, és „az igazság parázslatának”. Elmondása szerint az eljárást a bosszúálló
német zsidók uralták, akik közül sokan tanúvallomás-hamisítással foglalkoztak, vagy akár
bűnözői előéletűek is voltak. Ennek eredményeként ez a „rossz fiaskó” csupán arra tanította
a németeket, hogy „kormányunknak nincs igazságérzete”. Robert Taft szenátor, a háború
utáni korszak republikánus vezetője nagyon hasonló álláspontot képviselt, ami később John
F. Kennedy dicséretét is elnyerte a Profiles in Courage c.. Az a tény, hogy a nürnbergi
szovjet főügyész ugyanezt a szerepet játszotta az 1930-as évek végén a hírhedt sztálini
kirakatperek során, amelyek során számos óbolsevik vallott be mindenféle abszurd és
nevetséges dolgot, aligha növelte az eljárás hitelességét sok kívülálló számára. megfigyelők.
Akkor is, mint most, egy ilyen ellentmondásos pozíciót elfoglaló könyvnek kevés esélye volt
arra, hogy New York-i kiadót találjon, de hamarosan kiadta egy kis dallasi cég, majd óriási
sikert aratott, és a következő néhány évben mintegy tizenhét kiadáson ment keresztül. Scott
McConnell, a The American Conservative alapító szerkesztője szerint Beaty könyve az
1950 - es évek második legnépszerűbb konzervatív szövege lett, és csak Russell Kirk
ikonikus klasszikusa, a The Conservative Mind mögött maradt el.
Ezen túlmenően, bár a zsidó csoportok, köztük az ADL keményen elítélték a könyvet,
különösen magánlobbizásukban, ezek az erőfeszítések ellenreakciót váltottak ki, és számos
amerikai vezető tábornok, szolgálatban álló és nyugdíjas egyaránt, teljes szívvel támogatta
Beaty munkáját, elítélve az ADL cenzúra iránti erőfeszítéseit és sürgetve mindenkit.
amerikaiak olvassák el a kötetet. Noha Beaty egészen határozott holokauszttagadása
megdöbbenthetett a modern érzékenységben, akkoriban úgy tűnik, alig keltett aggodalmat,
és szinte teljesen figyelmen kívül hagyták a mű hangos zsidó
kritikusai is.
Beaty hatalmas nemzeti bestsellerje óriási figyelmet, valamint
hatalmas kritikát keltett a zsidók és a liberálisok részéről, bár
minden más kérdésben energikusan támadták, egyikük sem vitatta,
amikor a holokausztot pusztán egy hírhedt háborús propaganda-
hoaxnak minősítette, amelyben még kevesen hittek.. Ezenkívül a
második világháborús katonai parancsnokaink hosszú listája
határozottan támogatta Beaty könyvét, amely ezt állítja.