Felmerül a kérdés:
- lehet, hogy ez egy kiszámított stratégia Oroszország aláásására?
Ez a kérdés továbbra is fennáll, emlékeztetve minket arra, hogy még a legtapasztaltabb
kereskedők is hozhatnak megkérdőjelezhető döntéseket, ha az érzelmek vagy az
ellenségeskedés befolyásolják őket.
Csak a rend kedvéért: a stratégiai
kőolajtartalékot (SPR) az 1973-as
energiaválságra válaszul hozták létre.
És akkor hirtelen az Izrael-Hamász háború kerül a középpontba. Mi romolhat el?
Gondoljunk csak egy pillanatra az olajárak közelgő megremegésére, amikor a Biden-
kormányzat végül úgy dönt, hogy feltölti a stratégiai kőolajkészleteket. A színpadon egy
lenyűgöző dráma játszódik, tele geopolitikai bonyodalmakkal és gazdasági
következményekkel.
- Miközben az Egyesült Államok kimeríti stratégiai tartalékait, Kína agresszíven,
felvásárlások révén növeli készleteit, esetleg kihasználva az Oroszországtól
várható árengedményeket.
Ezzel egyidejűleg az OPEC+ és Szaúd-Arábia termeléscsökkentést hajt végre, ami a kínálati
oldal harmonikus szimfóniáját hozza létre. Ez az összehangolt tánc zökkenőmentesen
illeszkedik a többletlikviditás hátteréhez, ami megerősíti a nyersolajpiac kilátásaiba vetett
töretlen optimizmusomat.
Mindazonáltal van egy állandóan jelenlévő aggodalom, amely nyugtalanságot okoz
mind a Bidenomics támogatóinak, mind az éber Federal Reserve elnökének, Jerome
Powellnek.
Az újraéledő infláció kísérteties kilátása potenciálisan tartósan magas
kamatlábakhoz vezethet. Nem szabad elfelejteni, hogy a történelem egy komor
történetet mesél:
az energiaárak emelkedése gyakran jelentős szerepet játszott abban, hogy az amerikai
gazdaság recesszióba került, különösen akkor, amikor a keresleti feszültség korai jelei
kezdtek felszínre törni.
Az én szemszögemből nézve, amikor azt fontolgatjuk, hogy a 10 éves amerikai
kincstárjegyek hozama 6%-ra emelkedhet, érdemes megemlíteni, hogy Kína jelentős
mennyiségű amerikai kincstárjegyet dobott ki.