Ezt azzal tetézte, hogy világossá tette, ezt a Fekete Vezér bemattoltatásának szánja.
Ugyanis nem tudták ki is valójában a Fekete Vezér.
Abban a hiszemben élnek a mai napig, hogy a Fekete Vezér valójában a
Sárga Vezér, de nem. Ezt a háborút túl későn indították és ezért nem
meggyengítette, hanem a felkészült ellenfelet megerősítette.
Sőt, egy sor gyengeségre is fény derült a Fehér játékos oldalán. Ebből a legveszélyesebb,
ami valószínűleg a Fehér vereségét fogja okozni, hogy a Fekete Vezér rájött, hogy az
ellenoldalon nem nagymesterek irányítanak, hanem amatőrök, akik csak “hozzájutottak”
címeikhez. Ez volt a harmadik sakk.
De, hogy pontosabb legyek:
Az ukrajnai háború döntő csatává nőtte ki magát a Nyugat és a Kelet között.
Oroszország a háborút meg fogja nyerni, a Nyugat pedig csak kapkod pánikszerűen.
Ez volt Karabah is. Ez Koszovo. Ez a számos tajvani provokáció, bármiféle érdemi
cselekvés nélkül (ez utóbbi azért remélem feltűnt, urak?).
Mindeközben az orosz-kínai vezetésnek nemhogy nem tudták elvonni a figyelmét – ez a
narratíva még hazai vizeken is igen népszerű, annak ellenére, hogy a folyó háború ennek az
ellenkezőjét mutatja.
- Továbbra is az orosz vezetés akarata érvényesül a frontokon – de ezzel
ellentétben a Nyugat elveszítette Nyugat- és Közép-Afrikát.
A közel-Keleten Kína teremtett valamiféle egyezséget.
Így Irán, Irak, Szíria, Egyiptom után már Szaudi-Arábia, Arab Emírségek, Katar és
Kuvait is átsodródott ebbe a táborba.
BRICS és Sanghaji Együttműködési Szervezet. Egyedül Izrael, Japán, Dél-Korea és Tajvan
maradt meg bástyaként a Nyugat számára (Ausztrália és Új-Zéland mellett, amik angolszász
államok).
- S mindez egyszerre zajlik. Aki elveszni látszik az események forgatagában az
épp a Nyugat.
És itt értünk el a
Sakkjátszma ezen
részének
megértéséhez. A
pontos történéseket
csak később fogjuk
megismerni. De most
közömbösítik a
Sakktáblán a Nyugat
egyik – eszmei és
földrajzi – bástyáját.