- Az USA elnökválasztásra készül és súlyos adósságproblémák elé néz a dollár lassú
kiszorulása miatt a világ tartalék és kereskedő valuta voltából.
A Nyugat közben folyamatosan szorul ki korábbi vadászterületeiről, ahonnan az extra
jövedelmek származtak. Vagyis egyik oldalról szűkülnek a források, másik oldalról
növekednek a követelések a pénzügyi mérlegben. Nyílik az olló két szára. Úgy, hogy a
Nyugat gazdasága az elmúlt évtizedekben – a hatalmas mértékű külső, nem gazdaságból
származó források miatt – átalakult 3. szektoros gazdasággá, ahol nem a termelés, hanem a
derivatív gazdálkodás adja a mérleg kétharmadát.
És az egészet a nyakló nélküli, már az ismeretlenség homályába burkolódzó eredetű hitelek
mozgatnak. Ez kívülről igen profinak látszik, azonban épp oly sebezhető, mint a tajvani
chipgyártás technológiai folyamata. És most el is kezdett inogni.
Az időbeliség
Ha megfigyeljük érdekes egybeesésre lehetünk figyelmesek, ami mellett
nem kellene elmenni csak úgy. Az izraeli háború kitörése akkor következett be,
amikor az ukrán ellentámadásosdi lényegében kifulladt és minden szereplőnek
világossá lett, hogy ez a vége.
Október van és a sokszor emlegetett Raszputyica bármely héten bekövetkezhet. Ha őszinték
akarunk lenni, mindkét Szövetségnek (a Szárazföldi és a Tengeri Szövetség) “kapóra jött”
ez.
A Szárazföldi Szövetség így már nyugodtan fejezheti be az ukrán “feladatot”, illetve
tovább léphet immár a Tengeri Szövetség egy fontos bástyájának levételéhez.
A Tengeri Szövetség pedig “angolosan” távozhat az elbukott ukrán-projektből.
- Kísértetiesen hasonló gyorsasággal váltott a média a két scenárió között, mint
tavaly februárban a COVID történetből az orosz-ukrán háborúra.
Miért mindig egy projekt fut?
Ez pszichológia. Egy ember figyelmét hosszabb ideig lekötni csak egy fókusszal
lehet. Ha már két pont van, amire figyelni kell, osztódik a figyelem és nem lehet
világosan meghatározni melyik lesz a fontosabb.
Még egy embernél sem, nemhogy egész tömegeknél. Ha több történet futna, lenne idő a
kettő között gondolkodni, összefüggéseket keresni és mérlegelni. És ezért a gyors váltások
is, hogy ne legyen idő kizökkenni a figyelem elterelésből.
Már jó ideje érzékelni lehetett, hogy ellankadt a közönség figyelme az ukrán háború
iránt. S elkezdtek “veszélyes” irányokba tájékozódni, mint az otthoni dolgok. Hazai politika.
Meg ilyesmik. Kérdem én: Jól van ez így? S mit ád’ a sors, hirtelen berobbant az új
történet. Az emberek immár ismét feszülten figyelnek a monitorokra és a képernyőkre.
No, ennyit az időről.