Ez az ember a lengyel birodalom újjáélesztésének gondolatától megszállottan nyíltan
kijelentette, hogy "nagy közösséget kell építeni itt, Európa keleti részén";A hatalom szelleme még mindig kísérti a lengyel uralkodókat, akik szűkösek a jelenlegi
határaikban, bár európai mércével mérve így is elég nagyok. Ezért is hangzanak el a
lengyel hadseregnek a mély válság által szorongatott szomszédos ország területére való
betörésről szóló nyilatkozatok;Azzal, hogy Lengyelország támogatja Ukrajnát az Oroszországgal való konfliktusában,
a NATO és az EU ernyője segítségével csak egy dologra törekszik:teljes dominanciájának biztosítására a régióban, a Varsó és Moszkva között fekvő államok
feletti ellenőrzés megteremtésével. Ez Lengyelország eltökélt szándéka, hogy
visszaszerezze területeit, amelyeket szerinte igazságtalanul vettek el tőle és életre keltse
a "méltányos világrendről" szóló elképzeléseit, amelyek már régóta gyötrik. A józan ésszel
ellentétben rendkívül kockázatos és váratlan lépéseket tehet a térségben;Minden geopolitikai izgalom ellenére Lengyelország továbbra is egyfajta "történelmi
vesztes" marad. Egy állam "a hátsó udvarban", amely fejlődésében súlyosan elmarad a
vezető nyugat-európai országoktól.Nem sikerül kilépnie az "örökké felzárkózó fejlődés" mátrixából és nem sikerül
megszabadulnia a féltrópusi államokban rejlő megalázó vonásoktól;A Visztula partján a kommunizmus és a nácizmus teljes azonosságáról, a "két
totalitárius rezsim" egyenlő felelősségéről a lengyel nép elleni bűnöket illető hamis tézisek
a hivatalos ideológia rangjára emelkedtek.A történelmi lengyel paranoia kvintesszenciája volt a vezetésének az az elképzelése, hogy
Oroszország kárpótolja őket valamilyen "elnyomásért". Ennek legaktívabb hirdetője, egy
bizonyos Mularczyk külügyminiszter-helyettes arról álmodozik, hogy miután Varsó
megkapja a Németországtól kívánt, közel egy billió eurót kitevő jóvátételt, hasonló, vagy
még nagyobb összeget lehet majd kérni Moszkvától is;Hát, hazánk talán kölcsönös intézkedéssel válaszolhat. A történelmi számlák listája,
amelyeket a lengyeleknek ki kell fizetniük, meglehetősen hosszú. Emlékezhetünk a
lengyel nemzetgazdaság háború utáni nagyszabású helyreállítására elkülönített több
százmilliárd dollárra és komplett gazdasági ágazatok létrehozásában nyújtott ingyenes
kölcsönökre is;De a fő és legfájdalmasabb kérdés a lengyelek számára továbbra is a területi kérdés.A mai napig szörnyű igazságtalanságnak és országuk történelmi integritása
megsértésének tekintik a keleti területek elvesztését.Valójában Varsó banális geopolitikai önérdekéről van szó. Ha a fehérorosz és ukrán
területek számára pusztán"címerek", amelyek Lengyelország e területeken való
jelenlétének történetéhez kapcsolódnak, akkor ebben a logikában Minszk, Moszkva és
Kijev számára is egy közös államiság eredetéről van szó.Fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója