A Szuvorov-hipotézis
1990 - ben a tekintélyes Times Literary Supplement hosszú recenziót közölt a Jégtörő
című újonnan megjelent könyvről, amely merészen igyekezett felborítani a második
világháborúról alkotott teljes történelmünket:
[Szuvorov] vitázik minden könyvvel, minden cikkel, minden filmmel, minden NATO-
irányelvvel, minden Downing Street-i feltételezéssel, minden Pentagon-hivatalnokkal, minden
akadémikussal, minden kommunistával és antikommunistával, minden neokonzervatív
értelmiségivel, minden szovjet dallal, verssel, regénnyel és az elmúlt 50 év során valaha
hallott, írt, készített, énekelt, kiadott, előállított vagy született zenedarab. Emiatt a Jégtörő a
történelem legeredetibb műve, amelyet kiváltságom volt olvasni.
Ahogy a 2018-as cikkemben kifejtettem:
A Jégtörő Viktor Szuvorov írónévvel írója veterán szovjet
katonai hírszerző tiszt volt, aki 1978-ban Nyugatra disszidált,
és ezt követően számos elismert könyvet adott ki a szovjet
katonai és hírszerző szolgálatokról. De itt egy sokkal
radikálisabb tézist terjesztett elő.
A „Szuvorov-hipotézis” azt állította, hogy 1941 nyarán
Sztálin egy hatalmas invázió és Európa meghódításának
küszöbén állt, míg Hitler az év június 22-i hirtelen támadásának
célja volt, hogy megelőzze ezt a fenyegető csapást.
1990 óta Szuvorov műveit legalább 18 nyelvre lefordították, és
nemzetközi tudományos viták vihara kavargott a Suvorov-
hipotézis körül Oroszországban, Németországban, Izraelben
és másutt. Számos más szerző könyvet adott ki támogatására
vagy gyakrabban erős ellenkezésére, sőt nemzetközi tudományos konferenciákat is tartottak
az elmélet megvitatására. De saját angol nyelvű médiánk szinte teljesen feketelistára tette és
figyelmen kívül hagyta ezt a folyamatban lévő nemzetközi vitát, olyan mértékben, hogy a
valaha élt legolvasottabb hadtörténész neve teljesen ismeretlen maradt számomra.
Végül 2008-ban a tekintélyes Annapolis Naval Academy Press
úgy döntött, hogy megtöri ezt a 18 éves szellemi embargót, és
megjelentette Suvorov művének frissített angol nyelvű
kiadását. De médiáink ismét csaknem teljesen elfordították a
tekintetüket, és csak egyetlen recenzió jelent meg egy
homályos ideológiai kiadványban, ahol véletlenül találkoztam
vele.
Ez végérvényesen bizonyítja, hogy a huszadik század nagy
részében az angol nyelvű kiadók és médiaszervek egyesült
frontja könnyedén fenntarthatta a bojkottot bármely fontos
témában, biztosítva, hogy Amerikában vagy az angolszféra
többi részén szinte senki se halljon róla. Ez az elkeserítő