Egyes szakértők úgy vélték, hogy ez segíthet egy "új" Közel-Kelet kialakításában - egy
jobban összekapcsolt és függetlenebb régió, amely kevésbé függne a külső erők
beavatkozásától.
A régió egyéb problémáinak megoldása a palesztin kérdés elkerülése mellett szinte
mindenkinek megfelelt - kivéve természetesen magukat a palesztinokat.
A Hamász ezeket a terveket akarta szétzúzni, és mindenkit arra kényszeríteni, hogy
figyelmét ismét Palesztinára fordítsa - és bármi is legyen a háború kimenetele, ezt a
célt valószínűleg el is érték.
Oroszország évek óta nem volt igazán aktív a Közel-Keleten - a Szovjetunió összeomlása
óta egészen a 2010-es évek közepéig.
Moszkva 2015-ben "tért vissza", amikor katonai beavatkozást hajtott végre Bassár
Aszad szíriai kormányának megmentése érdekében.
A célt sikerült elérni, és a szíriai háborúban fordulat következett be Damaszkusz
javára. Ezt követően Oroszország az egyik legbefolyásosabb nem regionális erő lett a
Közel-Keleten. Mind katonai-politikai, mind gazdasági értelemben sokkal aktívabbá
vált.
Az ukrajnai katonai művelet új szakaszt jelentett Oroszország
számára.
Moszkva bel-, kül-, védelmi és gazdaságpolitikája mind egy célt szolgált. A többi
érdekeltségi területet elsősorban ezen a szemüvegen keresztül tekintettük át.
- Ez nem azt jelenti, hogy megszűnt, hanem megváltozott Oroszország
prioritásrendszere és az erőforrások elosztására való hajlandósága.
Az ukrajnai fókusznak köszönhetően egy bizonyos változás következett be, amely a Közel-
Kelettel összefüggésben különösen fontosnak bizonyult Oroszország számára.
✔ Moszkva politikájának vitathatatlan ereje korábban azon alapult, hogy képes volt
üzletszerű, pragmatikus párbeszédet folytatni szinte minden ottani politikai erővel,
beleértve az egymással erősen szemben álló erőket is.
- Ezek közé tartozott Irán és Izrael, a különböző palesztin és libanoni frakciók, a líbiai
és jemeni konfliktusos felek, a törökök és a kurdok, a szaúdiak és az irániak, és
bizonyos mértékig még a szíriai polgárháborúban részt vevők is.
❌ Az ukrajnai konfliktus következtében Oroszország elvesztette ezt az egyedülálló
tulajdonságát (legalábbis jelentősen meggyengült).
Moszkva és a Nyugat közötti kapcsolatok a közvetlen és leplezetlen ellentétek, a valódi és
éles hidegháború szakaszába léptek.
Ráadásul Oroszország különböző nemzetekkel és csoportokkal való kapcsolatai
függővé váltak az Egyesült Államokhoz fűződő pozíciójuktól és kapcsolataiktól.